A Juventus irányítójával, agyával, mozgatójával, központi elemével, legfontosabb láncszemével, nélkülözhetetlen alkatrészével, megkerülhetetlen tényezőjével, karmesterével, fazonszabászával a La Stampa készített interjút. A szokásos, közhelyes újságírói kérdésekért és az arra adott kiszámítható válaszokért az olvasó kattintson a tovább gombra. Ha magasabb színvonalra vágyik, akkor olvassa el a Heti Válasz interjúját Mádl Ferenccel.
- Holnap kezdődik a nagy kaland. Milyen érzések kavarognak Önben?
- Büszke vagyok és boldog. Mint amikor először öltöttem magamra ezt a mezt. Minden idegszálammal a győzelemre gondolok, csak ez számít.
- A szurkolók már most imádják: számított erre?
- Erre igazán nem. Minden tökéletes: a szurkolók, a játékostársak és az eddig elvégzett munka is.
- Azt várják Öntől, hogy bajnoki címre vezesse a Juventust. Érzi már ennek a terhét?
- Ha egy olyan csapatban játszik az ember, mint a Juve, akkor az elvárások mindig nagyok. Remek játékosaink vannak, az edzéseken jól dolgozunk - állunk a feladatok elébe! Tudjuk, hogy a bajnoki címet várják tőlünk.
- Azt nyilatkozta korábban, hogy megnyerhetik a Bajnokok Ligáját is. Továbbra is tartja ezt?
- Persze, megpróbáljuk. Ha azon a szinten játszunk, amilyenen tudunk, akkor senki ellen nincs félnivalónk. De felesleges többet mondani: eljött a cselekvés ideje, a tettek fognak majd beszélni.
- Fiatalon, hatévesen kezdett el focizni.
- A labda mindig is fontos szereplője volt az életemnek. Először szülővárosomban, Ribeirao Pretóban, majd a San Carlosban rúgtam a bőrt.
- A legelső példakép?
- Socrates öccse, Rai. A San Paolóban játszott, nekem kiskoromban ez volt a kedvenc csapatom. A barátaimmal együtt mindent megtettünk, hogy kijussunk a meccseikre.
- Aztán Ön is igazolt labdarúgó lett.
- 11 évesen a Santoshoz kerültem, ennek az volt az ára, hogy el kellett költöznöm a családomtól. Kemény időszak volt, de pont ez segített felnőtté válni. 16 évesen bemutatkoztam a nagyok között, egy évre rá megnyertük a bajnokságot - mások mellett Robinhóval a sorainkban. Remek csapat volt!
- Robinho már egy ideje nem csillog, mégis meghívót kap a brazil válogatottba. Ön pedig nem.
- Nincs ennek semmi különös oka, egyszerűen Dunga így döntött. Viszont a Playstation-ben mindig beteszem magam a válogatottba.
- Mindig is irányító volt?
- A kezdetektől fogva. Brazíliában ezt a posztot támadó középpályásnak mondják.
- Zidane is nagy hatással volt Önre.
- Igazi zseni, az egyik kedvencem. Csodálatosan focizott, olyan könnyedén, mintha az a világ legkönnyebb dolga volna. Nagyon technikás volt és remekül használta ki a testi felépítését is.
- Önt sem kell félteni, Gattuso és Flamini sorban pattantak le Önről a hétfői Milan-Juvén.
- Most adjam nekik oda a labdát? Ilyen a játékstílusom, a technikát ötvözöm az erővel, ezért dolgoztam ennyit. Az a feladatom, hogy támadásokat indítsak, miközben az ellenfelek megpróbálnak elnyomni: erre azonnal rájöttem, amikor focipályára léptem.
- Ellesett valamit a példaképeitől?
- Nem akarok az ő hasonmásuk lenni. Figyelem a mérkőzéseket, nézem a nagy bajnokokat, de nem azért megyek le edzeni, hogy őket utánozzam. Inspirálnak, ez csak természetes, de én a saját ösztöneimet követem.
- Mint amikor azt a gólt lőtte az Achen ellen?
- A legszebb találatom volt, 60 méterről találtam be. Láttam, hogy kint áll a kapus és arra gondoltam, hogy megpróbálom. Pontosnak kellett lennem.
- Mikor találkozott először a Juventusszal?
- Még Brazíliában láttam őket a TV-ben. Nagyon tetszett az a csodás játékosokból álló csapat, és a győzniakarásuk.
- És mikor döntött, hogy náluk folytatja?
- Amikor legelőször leültünk tárgyalni. Megértettem, hogy milyen céljai vannak a klubnak, a célok megléte pedig alapvető fontosságú. Az is sokat nyomott a latba, hogy ez a világ egyik legnagyobb csapata.
- Nem hiányzik a 10-es szám?
- Nagyon szeretem, nem tagadom. De nem a hátamon lévő szám rúgja a gólt, nem az adja a gólpasszt.
- Miért pont a 28-ast választotta?
- Mert 2+8 az 10, ráadásul 28-án születtem, úgyhogy jól van ez így.
- Önt olcsóbban vették meg, mint Felipe Melót.
- Erről Seccót vagy Blancot kérdezzék...
- Ronaldo és Kaká pedig jóval többe került Önnél. Túlzottan sokat fizetett volna a Real?
- Ronaldo a világ legjobbja, érte még a 100-150 millió euró is megérné. De amúgy nem a kifizetett pénzek döntik el egy játékos teljesítményét.
- Gól vagy gólpassz?
- Nem akarok hazudni: gól. A gól a legfontosabb a fociban. Viszont tudom, hogy nekem az az leglényegesebb feladatom, hogy a társaimat helyzetbe hozzam, és ezt is ugyanúgy szeretem.
- A Portóban töltött időszaka nem volt épp felhőtlen. Nem gondolt soha arra, hogy visszatérjen Brazíliába?
- Egy percre sem. Az ottani időszak is segített abban, hogy mára idáig eljuthattam.
- Melyek az álmai?
- Győzni a Juvéval és ott lenni a világbajnokságon. Mindkettőt meg akarom valósítani.
