Több szempontból is fontos mérkőzésre került sor 13 éve ezen a napon: egyrészt egy Milan-Juve mindig is az. Aztán ez a rangadó szülte meg a Milan hosszú történelmének legnagyobb hazai vereségét. Végül (nekem nem utolsósorban): ez volt életem első, helyszínen megtekintett Juve-meccse.
A Milan sokat botladozott az 1996-1997-es idényben, ezért amikor erre a találkozóra sor került, már 10 pont volt a két csapat között. Baresiék tehát nem nagyon szólhattak már ekkor bele a bajnoki cím sorsába. Az eredeti tervek szerint nem is erre a meccsre mentem volna, hanem a pár héttel korábbi Inter-Juvéra, annak a scudetto szempontjából fontosabb szerepe lehetett volna. Az a találkozó 0-0 lett (egy komikus Boksic-kiállítással és egy jogosan érvénytelenített Ganz-góllal). Végül Milan-Juve lett belőle, ezt így utólag már nem nagyon bánom.
A Milan viszonylagosan jó formában várta a meccset, és a kezdeti időszakban dominált is. Sőt, viharosan kezdett - semmi nem utalt arra, hogy ki fogják ütni. Savicevic kétszer is helyzetbe hozta Dugarryt, mindkét ziccer kimaradt. A Juventus először a 19. percben indult támadásba és ez rögtön gólt eredményezett: Porrini és Di Livio kényszerítőzött a jobb szélen, előbbi középre gurította a labdát Vierinek, aki lefordult a védőjéről, kapura lőtt, Rossi hárított, a kipattanót viszont Jugovic a hálóba vágta (0-1). A 22. percben Dugarry ívelt fejesét Peruzzi hihetetlen bravúrral védte. Egy percre rá Simone hagyott ki egy hatalmas helyzetet. A 30. percben egy újabb váratlan esemény következett: Jugovic remek labdát adott a kilépő Boksicnak, akinek a lövésre lendülő lábát Maldini kirúgta a büntetőterületen belül: megkérdőjelezhetetlen 11-es. Maldini lapot sem kapott. A büntetőnek Zidane futott neki, Rossi jobb keze felé célzott, a kapus ugyan beleütött a labdába, de hárítani nem tudott (0-2). A Milan megzavarodott, a Juventus pedig átvette az irányítást. A 39. percben a megsérült Boksic helyére Amoruso állt be. A félidőt Boban fölélőtt szabadrúgása zárta.
A szünetben nem történt csere. A második félidő 4. percére pedig minden eldőlt: Amoruso lódult meg Vieri indításával, a támadást kísérő Jugovichoz passzolt, aki Reizigert és Vierchowodot becsapva 16 méterről a rövid sarokba lőtt (0-3). Innentől kezdve a San Siro Milan-érzelmű része egységes kórussá változott: Roberto Baggio nevét dalba foglalva követelték a pályára az egykori Juve-klasszist. A 60. percben beállt Baggio, de ennek már sok jelentősége nem volt (azon kívül, hogy egykori nagy ikonomhoz is szerencsém volt élőben). Mindössze egy fejest tudott felmutatni. A félidő 25. és 28. percében Vieri és Amoruso is betalált, a hazai védelem döbbentes hibáit kihasználva. A nevek alapján gyengének nem mondható Reiziger, Vierchowod, Baresi és Maldini alkotta négyes egy általános iskolai csapat szintjén focizott. Simone a 76. percben egy gyönyörű kapáslövéssel még szépített, ha valaki, akkor ő megérdemelte a gólt, messze a legaktívabb milános volt. A 80. percben Vieri bevitte a kegyelemdöfést, ezzel megszületett a Milan addigi 98 évének legsúlyosabb hazai versége. A hazai szurkolók dühükben székeket törtek és gyújtottak fel, én meg boldogan hagytam el a stadiont.
"Mint egy öreg porcelán, úgy hullott darabjaira a Milan" - írta hétfői tudósításában a La Gazzetta dello Sport. Az ekkor már a Chelsea-ben focizó Gianluca Vialli a másnapi újságokból tudta meg az eredményt, amelyet látva majdnem lefordult a székről. A győztesek oldalán kimondhatatlan boldogság uralkodott: "Nem találok szavakat" - nyilatkozta Lippi. Majd így folytatta: "Reméltem, hogy nyerünk, de hogy ilyen arányban... Már akkor éreztem, hogy jól sikerülhet ez a meccs, amikor a játékosok visszatértek a válogatottakból. A szombati edzésen nagyon sok bíztató jelet láttam. Micsoda ajándék ez a srácoktól! Vieri fantasztikus volt, az összes gólban fontos szerepet játszott. Zidane és Jugovic zseniálisan focizott, de mindenkiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni." Lippi csak Boksic sérülése miatt aggódhatott, mert kiderült, hogy a horvát nem játszhat az Ajax ellen. Utólag már ennek sem volt jelentősége.
Peruzzi hatalmas formában védett: "Köszönet a dícséretekért, de ezekre az egész csapat rászolgált." A kétgólos Jugovic: "Fontos, hogy ne veszítsük el a koncentrációnkat az Ajax elleni meccsig. Hogy Sacchi szerint 30 percig partiban voltak velünk? Ez el is várható, végülis ők játszottak hazai pályán. Még nem nyertük meg a scudettót, a Parma közel van (6 pontra volt ekkor - d.v.), ez a siker elsősorban lelkileg fontos." Zidane: "Tudtuk, hogy a Parma nyert, így nem engedhettük meg magunknak a botlást. A büntető? Úgy volt, hogy Vieri lövi, de aztán megkértem őt, hogy hadd végezzem el én".
A Juventus elnöke, Vittorio Chiusano személyesen átélte, amikor az 1949-1950-es bajnokságban Torinóban 7-1-re verte a Milan a Juvét. "Azon a mérkőzésen állították ki először és utoljára Parolát, miután felrúgta Nordhalt. Egy fantasztikus csapatot láttam ma, a scudettót innen már csak mi veszíthetjük el..."
A Milannál nem tudtak felocsúdni a történtekből. Baresi: "A mai vereség még egy bikát is ledöntött volna. Ez az egész este túl csúf ahhoz, hogy igaz legyen. 2-0-ig nem még nagy gond, de a harmadik találat mindent eldöntött. Remélem, nem zuhanunk össze teljesen. Vissza kell szereznünk a becsületünket!" Dugarry, akinek 0-0-nál megvolt a lehetősége, hogy egészen más vége legyen a meccsnek: "El kell felejtenünk a mai napot. Peruzzi óriási volt: a fejesemet már bent láttam. Minden helyzetben túljárt az eszünkön." Boban: "Megsemmisítő erejű vereséget szenvedtünk. Az egész idényünk ilyen. Hiányzik az a kiegyensúlyozottság és koncentráció, amelyek korábban jellemeztek bennünket." Berlusconi a Milan-drukkerek hitét kívánta erősíteni: "Nem játszottunk rosszul, erre kaptunk két ilyen gólt...Sokan mondták, hogy a 11-est les előzte meg (nem előzte meg les - d.v.). Ilyen a foci. A Juve fizikailag tökéletes. Baggio? Én elnök vagyok, nem mondhatom meg, hogy ki legyen benne a kezdőcsapatban." Meccs közben több szurkoló a VIP-páholy felé fordulva kérte Berlusconit, hogy menessze Arrigo Sacchit. Az edző teljesen zavarodottan viselkedett a sajtótájékozatón: "Először is: gratulálok a Juventusnak, remek csapat, nagyon jól játszottak. Az első félidőben partiban voltunk, több helyzetünk volt az ellenfelünknél. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy jobban játszottunk. 2-0 után már nehéz volt egy ilyen Juve ellen bármit is kezdeni. Összezuhantunk, fizikálisan és lelkileg is. Óriási keserűség ez a kudarc, sajnálom a szurkolóinkat, akik mindig kiálltak mellettünk."
A meccs jegyzőkönyve a La Gazzetta dello Sport osztályzataival:
MILAN-JUVENTUS 1-6 (0-2)
Milánó, 82 ezer néző. Vezette: Braschi (Prato) 6.5
Milan: Rossi 5 - Reiziger 4, Vierchowod 5, Baresi 5, Maldini 6 - Savicevic 5.5, Desailly 5.5(84' Tassotti 0), Boban 4.5, Blomquist 5.5 (60' R. Baggio 0) - Dugarry 5, Simone 6. Kispad: Pagotto, Coco, Vukotic, Eranio. Edző: Sacchi.
Juventus: Peruzzi 8 - Porrini 6.5 (74' Pessotto 0), Ferrara 7, Iuliano 6.5, Dimas 6.5 - Di Livio 7.5, Tacchinardi 6.5, Zidane 6.5 (75' Lombardo 0), Jugovic 7.5 - C. Vieri 7, Boksic 6 (39' Amoruso 6.5). Kispad: Rampulla, Trotta, Nicoletto, M. Vieri. Edző: Lippi.
Gól: Jugovic (J) a 19., Zidane (J) 11-esből a 31., Jugovic (J) a 49., C. Vieri (J) a 70., Amoruso (J) a 73., Simone (M) a 76., C. Vieri (J) a 80. percben.
Sárga lap: Boban, illetve Di Livio.
Kapuralövés: 9-9.
Kaput elkerülő lövés: 5-4.
Szabálytalanságok: 12-15.
Lesek aránya: 3-9.
Doppingvizsgálat: Maldini és Reiziger, illetve Boksic és Jugovic.
Egy hangulatos összefoglaló: