Akik korábban is olvastak már tőlem, azok tudják, hogy annak idején elkezdtem egy sorozatot az 1994-1995-ös idényről, amelyben a Juventus akkori mérkőzéseit szedtem ízekre: szerencsére volt és van miből dolgoznom. Mivel sok meccs tudósítása készen van már, úgy gondolom, hogy az adagolós módszerre térek át, tehát egy-egy meccs egyúttal egy-egy blogbejegyzés is lesz.
A jelenlegi tervek szerint naponta, kétnaponta kerül majd fel egy mérkőzés, ez azt jelenti, hogy bő egy hónapig fog tartani a sorozat. A kupa- és barátságos találkozókat kimazsoláztam, az Olasz Kupa döntőjével pedig egy külön posztban fogok foglalkozni.
Rövid bevezetés az idény elé
1994 nyara sok szempontból mérföldkő volt a Juventus életében: a szakmai stáb kicserélődött, a vezetőségben is változások mentek végbe és a játékoskeretben is fontos átalakulások történtek. A leglényegesebb váltás a kispadon történt, ahova Marcello Lippi ült le, aki segítőjének Narciso Prezzottit (másodedző), Ivano Bordont (kapusedző) és Gianpiero Ventronét (erőnléti edző) választotta. Az alelnök Roberto Bettega, a klubigazgató pedig Antonio Giraudo lett. Távozott a klubtól többek között Möller, Julio Cesar, Dino Baggio és Di Canio (utóbbi szeptemberben). A legfontosabb érkezők Jarni, Ferrara, Fusi, Tacchinardi, Sousa, Deschamps és Orlando (Di Canióért cserébe) voltak. Sajnos volt egy játékos, aki ugyan nem igazolt el, de nem léphetett pályára az idényben: Andrea Fortunato szervezetében 1994 tavaszán leukémiát diagnosztizáltak és bár a gyógyulás útjára lépett, de 1995 áprilisában a legyengült immunrendszere nem tudott megbirkózni egy tüdőgyulladással.
Az 1994-1995-ös Juventus csapatképe
Elsőként következzenek Marcello Lippi szavai, amelyek a Juventusnál töltött első napjaiban hangzottak el: „Régivágású fickó vagyok, hagyománytisztelő, de ez nem jelenti azt, hogy megkövesedett nézeteim vannak. Edzőként azt vallom, hogy a legfontosabb dolog megfelelő hangulatot kialakítani a csapaton belül. A generációmhoz tartozó többi edzővel együtt Trapattonit tartom a mesteremnek. Szintén nagyra becsülöm Capello és Zeman munkáját, bár én mondjuk inkább 1-0-ás sikerekre törekszem, mint 5-4-es győzelmekre. A bajnoki cím? A Milan, Juventus, Inter, Parma, Lazio, Sampdoria, Roma alkotja az esélyesek körét, közülük bárki nyerhet. Baggio? Örülnék neki, ha megismételné azt az évét, amelyért az Aranylabdát kapta. Szabad kezet adok neki, csupán annyi a kérésem felé, hogy mindig legyen kapuközelben. Vialli…hát, őt elég jól ismerem és úgy tekintek rá, mint a csapat új vezérére. A klubvezetőkkel együtt nagyon sokra tartom őt. A Conte-Sousa-Dechamps középpálya? Contéról mindenki tudja, hogy milyen, ő mindig kiemelkedőt képes nyújtani. Sousa a kapocs lesz a védelem és a középpálya között. Deschamps a klasszikus középpályás típuspéldánya, a csapatérdek nála mindenek felett áll. Bettega azt mondta nekem a szerződésem aláírása után, hogy a Juventusnak most az a célja, hogy visszatérjen a 70-es és 80-as évek sikereihez.”
Lippi vezetésével Svájba indult edzőtáborozni a Juventus. Baggio, Conte és Kohler csak később csatlakozott a többiekhez, mivel a világbajnokság csak napokkal a felkészülés kezdete előtt ért véget.
