Az Öreg Hölgy

Taktikáról egy szót sem. Itt csak értelmes dolgokról beszélünk.

Friss topikok

  • madbalee: Köszönjük Dino és követünk ott os! (1 Milan szurker) (2010.11.21. 10:33) Záróra
  • Claudio Marchisio: sajnos továbbra is szópóág van a palermo ellen, meg úgy egyáltalán... és mindjárt derby, ajaj (2010.09.24. 10:22) 1960.01.31.: Juventus-Palermo 2-1
  • dino vercotti: További türelmet kérek az érdeklődőktől, még mindig csúszásban van a dolog. (2010.09.19. 11:45) Emlékezni kell
  • Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa: Jó visszatekinteni egy-egy jelentősebb játékosra és minél távolabb van időben, annál érdekesebb. S... (2010.08.10. 10:01) Elfeledett játékosok: Umberto Caligaris
  • Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa: Nagyon örülök hogy folytattad, élvezet volt olvasni! (2010.08.10. 10:00) Gianluca Pessotto: "A legfontosabb mérkőzés" - 2. fejezet

Az olasz testvérblogom

2009.09.22. 10:37 dino vercotti

1994-1995: Juventus-Fiorentina 3-2 (12. forduló)

Címkék: fiorentina del ranieri 1994 1995 piero vialli porrini batistuta

1994. december 4., Serie A, 12. forduló:
JUVENTUS-FIORENTINA 3-2 (0-2)
Torinó, 19.019 fizető néző, 35.306 bérletes. Vezette: Stafoggia (Pesaro) 7.
Juventus: Peruzzi 6 - Ferrara 6.5, Carrera 6.5, Porrini 6, Orlando 5.5 - Torricelli 5.5 (53’ Tacchinardi 6), Sousa 7, Marocchi 5 (74’ Jarni 6) - Vialli 7.5, Del Piero 7, Ravanelli 6.5. Edző: Lippi. Kispad: Rampulla, Tognon, Grabbi.
Fiorentina: Toldo 7.5 - Carnasciali 5.5, Cois 6.5 (92’ Flachi 0), Marcio Santos 6, Malusci 6, Pioli 5.5 - Robbiati 6, Rui Costa 6, Carbone 6.5 - Baiano 6 (71’ Amerini 0), Batistuta 6. Edző: Ranieri. Kispad: Scalabrelli, Luppi, Sottil.
Gólszerző: Baiano (F) a 24., Carbone (F) a 35., Vialli (J) a 73. és a 76., Del Piero (J) a 87. percben.
Sárga lap:  Marocchi és Vialli, ill. Cois, Malusci és Amerini.
Szögletarány: 11-2.
Kapuralövés: 9 (és egy kapufa)-2.
Kaput elkerülő lövés: 7-3.
Szabálytalanság: 14-19.
Lesek aránya: 12-4.
Doppingvizsgálat: Torricelli és Rampulla, ill. Cois és Amerini. 

A Juventus történelmének egyik legfontosabb és legnagyszerűbb győzelmét aratta 1994. december 4-én a Fiorentina ellen. Gianluca Vialli igazolta azt, hogy pályafutása csúcsára ért, a csapata pedig az utolsó 17 percben szerzett három góllal megfordította a rangadót. Nagyon, de nagyon hosszú délután volt ez Marcello Lippiék számára. A Juventus egy olyan pillanatban produkálta az addigi legjobb teljesítményét az idényben, amikor szinte a fél csapat hiányzott: Baggio, Conte, Di Livio és Fusi, sőt, az utolsó pillanatban kieső Kohler is. A hazaiak óriási lendülettel kezdtek. A 7. percben Porrini közeli fejesét védte Toldo, aztán Ravanelli gurítását tisztázta Marcio Santos a gólvonal elől. Lüktetett az iram. A 24. percben firenzei kontratámadás fejlődött ki: Baiano ugratta ki Batistutát, ő a kivetődő Peruzziba lőtte a labdát, amely a közben becsúszó Carrera háta mögött megállt – érkezett Baiano, és néhány lépésről az üres kapuba lőtt (0-1). A 35. percben megduplázódott a lilák előnye: Batistuta fejjel tálalt Carbone felé, aki megkerülte Orlandót, és a 16-oson belülre érve egy magasról lecsapódó lövéssel bevette Peruzzi kapuját (0-2). A Juventus számára minden elveszni látszott. Hiába támadott folyamatosan a csapat, nem tudta gólra váltani a lendületét, a középpályán pedig nem volt egyensúly: Sousa előretoltan játszott, míg Marocchi mögötte nem biztosította a védekezést. Nincs is annál rosszabb egy győzelemre játszó csapatban, mint amikor az összes középpályás támad. Ezzel persze leegyszerűsödött a Fiorentina helyzete, akik szabadabban szervezhették a támadójátékukat. Amikor pedig Vialli és társai a kapu közelébe jutottak, Toldo, valamint Malusci és Marcio Santos a legbonyolultabb helyzeteket is megoldották. Az első félidő végére óriási veszélybe került még az is, hogy egy pontot szerezzen a Juventus, de a játék képe, a hazaiak élettel teli produkciója azért hagyott némi reményt a fordulatra.

A második félidő első részét továbbra is az jellemezte, hogy a Juve a döntő helyzetekben rossz megoldást választott. Lippi cserélt: a helyét nem lelő Torricellit Tacchinardira cserélte, a zavarodott Marocchit pedig Jarni váltotta. Ezzel a változtatással a Juventus bal oldala megerősödött, megtalálta a rést az addig nagyon szervezett Fiorentina védelmén: Vialliák folyamatosan támadtak, záporoztak a lövések Toldo kapujára, egyszer a kapufát is eltalálták. Eközben Lippi a pálya széléről folyamatos utasításokkal látta el a játékosait, akik ekkor már gyakorlatilag egykapuztak. Ranieri a 71. percben gondolta úgy, hogy jót tenne már egy csere. Lehozta Baianót, és beküldte a középpályás Amarinit. Ez a talán túl óvatos lépés csak még inkább a kapujához szögezte a Fiorentinát. A támadójátékuk megszűnt, az elöl egyedül árválkodó Batistutát Carrera és Porrini eltüntette, míg Ferrara szintén bekapcsolódott a támadásokba: a vendégek 16-osán belül szinte kezdett kikopni a fű. A Juventus mindig eljutott a kapuig, már csak Toldo tartotta a lelket a vendégekben, egészen elképesztő védésekkel. A 73. percben bekövetkezett az, amit már nagyon a levegőben lógott: gól szerzett a Juventus. Ravanelli adott be balról, Vialli pedig a rövid oldalon érkezve a kapu bal sarkába fejelt (1-2). Ez volt Gianluca Vialli 100. bajnoki gólja. De nem maradt idő ünnepelni, menni kellett előre. Ravanelli kapufát fejel, aztán visszagyömöszölik a 16-oson belülre a labdát: Vialli megszerzi, kapura fordul, lő – a Juventus pedig kiegyenlít (2-2). Még mindig nincs vége: a játékosok nem járnak örömtáncot, hanem inkább egymást bíztatva indulnak a saját térfelükre, hogy folytatódhasson a meccs. A firenzeiek pedig szívesen aláírnák a döntetlent, mert ők is tudják: megrogytak, összeroppantak. Továbbra is bunkerfocit játszanak, de a 87. percben ez sem segít rajtuk: Orlando ível a védők közül kilépő Del Pieróhoz, aki a levegőből, egyből jobbal a tehetetlen Toldo felett a kapuba külsőzi. 3-2! A fiatal tehetség a mennybe repíti a Juventust. Lippiék ezzel kesztyűt dobnak a Parma elé, és egy rendkívül izgalmasnak tűnő párharcra hívják ki őket. A firenzeiek számára a kitűzött célokat semmivel sem tette távolibbá ez a vereség. Egy óráig abban a reményben éltek, hogy le tudják győzni a Juventust – de aztán bele kellett törődniük, hogy ez ellen a Juve ellen nem nyerhetnek.

Egy újabb dupla került Luca Vialli neve mellé: a hétközi, Róma elleni 3-0-ás kupasiker alkalmával is két gólt lőtt, ezúttal is: “Ez a nap tele volt veszélyekkel a számunkra, ezért is vagyok határtalanul boldog a győzelmünk miatt, egyúttal rendkívüli módon el is fáradtam. Igen, kimondhatjuk: ez volt a legjobb meccsem, amióta a Juventusban focizom. Nagyon jól alakulnak most a dolgaim. Most szeretnék hazamenni pihenni: teljesen lerongyolt a meccs, fizikailag és pszichésen is. A győzelmünk titka? A önmagunkban való végtelen hit, amely még a kétgólos hátrányban is megmutatkozott. Egy igazi csapat vagyunk, bátran és határozottan törünk a siker felé. Nem szabad, hogy fejünkbe szálljon a dicsőség, hiszen az a célunk, hogy - lehetőleg minél hamarabb – mi legyünk a tabella első helyén.” A rangadó megvan, a vesztett pontokat tekintve a csapat már megelőzi a Parmát, a kupatovábbjutás szinte biztos: immár nem szabad titkolni, hogy a Juventus a bajnoki címre tör. “Számunkra már nem tabu a scudetto, ez a mai pedig egy hatalmas lépés előre, hiszen egy közvetlen riválisunkat győztük le. Az első félidő lefújása után két lehetőségünk maradt: vagy megpróbálunk minél kevésbé elrontani a meccsünket, és visszafogjuk magunkat, vagy megyünk tovább előre, felvállalva a rizikót. Az öltözőben Lippi azt kérte tőlünk, hogy folytassuk azt, amit elkezdtünk, de jobban figyeljünk oda a befejezéseknél. Így is történt. Végig hittünk a sikerben, enélkül Del Piero nem lőhette volna be azt a bizonyos harmadik gólt. Ha az ember nem bízik a képességeiben, akkor nem tud ilyen gólt lőni. Lippinek hálával tartozom Ez a legjobb időszakom, amióta Torinóba igazoltam. Mindig is a megfelelő hozzáállással fociztam, de most a gólok is jönnek. A gól pedig egy támadó számára a hab a tortán. Főleg, ha rendszeresen betalál. Hogy milyen a mostani Juve? Más játékot játszik, mint a korábbi években. Minden edző eldöntheti, hogy milyen típusú focistákkal, vagy konkrétan milyen személyekkel szeret dolgozni. Lippi pedig bízik bennem. A közönség? Még 0-2-nél is hajtottak előre bennünket, egészen a végéig kitartottak. Nagyon korrektek és sportszerűek a szurkolóink. Elismerés nekik! Vesztes állásnál könnyen elveszíti az ember a fejét, de az intelligencia segít abban, hogy átvészelhesse a nehezebb időszakot.”

Piero olyan gólt lőtt, amelynél szebbet elképzelni sem lehet. A találkozó után személyesen Roberto Baggio hívta őt fel, hogy gratuláljon ehhez a varázslathoz. “Orlando ívelt előre hosszan, a labda átszállt a védők felett, én pedig kapásból, még a levegőből, jobb külsővel ellőttem. Még sosem szereztem ilyen gólt, ez tény. Nem mindennapi találat volt, de be kell valljam, hogy szerencse is kellett hozzá. Hogy mi történt a szünetben? Ültünk az öltözőben, egymás szemébe néztünk, és tudtuk, hogy eljött a mi időnk, reagálnunk kell az eredményre, nekik kell mennünk. Az első félidőben nem voltunk elég határozottak a kapu előtt, ebben kellett javulnunk. Megcsináltuk! Luca góljai és az én gólom jelentik a koronát a csapat mai fantasztikus munkáján – tudom, hogy ezek csak szavaknak tűnnek, de tényleg ez a valóság. Lippi öltözőbeli kritikája? Igaza volt, nem brillíroztunk, megcsináltuk a cseleket, de aztán mindig elveszítettük a labdát.”


A Juve szárnyal, a foggiai vereség óta csak győzelmeket szállít, nem tud hibázni. Az újságok szerint egyértelműen jót tett a csapatnak az akkori kudarc, mert felébresztette a játékosokat. Marcello Lippi: “Ez volt az év legjobb meccse, minden szempontból. Amikor kétgólos vereségre álltunk, úgy éreztem – a játékosokkal együtt -, hogy ez így roppant igazságtalan. Kértem a fiúkat az öltözőben, hogy nyugodjanak meg, szedjék össze magukat, ne legyenek elcsüggedve. A fordítás lehetősége ott volt a kezünkben - és valóban sikerült fordítanunk. Az egyenlítés után úgy gondoltam, hogy jó lesz a döntetlen is. Ugyanakkor szerintem Del Piero gólja egy teljesen megérdemelt győzelmet hozott a számunkra.“ Lippi tagadja, hogy az öltözőben lehordta a játékosokat: „Nem is tehettem volna szemrehányást. Elkövettünk két nagy hibát, amelyekből ők gólokat lőttek. Egyébként viszont jók voltunk az első félidőben. Nem, még egyszer mondom: nem szidtam le senkit. Később, a második félidő alatt már igen.“ Az a 17 perc, amely alatt a Juventus három gólt szerzett, sokáig megmarad az edző emlékezetében: „Támadtunk, nyomás alatt tartottuk őket, szereztünk egy kapufát. Aztán végre be is találtunk. Három gyönyörű gól volt ez, az első kettő egy nagy, a harmadik pedig egy kisebb bajnoktól. De az, hogy „kisebb“, csak az életkorára értendő. Mert a gólja egy igazi remekmű volt. Felhívtam a figyelmét, hogy ne cipelje mindig a labdát a kapuig. Az első félidőben még félt a távoli próbálkozásoktól.“ Marcello Lippi is úgy véli, hogy a foggai kudarc óta minden megváltozott: „Azóta felívelő pályára álltunk. Igen, kimondhatjuk, hogy az a vereség vízválasztó volt. Attól a pillanattól kezdve jól mennek a dolgaink, egy olyan gárda épül, amely technikai és fizikai szempontból is nagyon karakteres. Jó úton vagyunk ahhoz, hogy egy igazi nagycsapattá váljunk. Most gyorsan elraktározzuk magunkban ezt a mérkőzést, és innentől az Uefa Kupára kell koncentrálni. Aki nagycsapattá akar válni, annak senki sem szabad lebecsülnie: még az Austria Wient sem, akiket megvertünk idegenben.“  

A bajnokságban addig villogó Gabriel Batistutát Porrini teljesen eltüntette. A védő így látta a meccset: „Ez egy nagy visszhangot kiváltó vasárnap volt. Persze zavar, hogy nem szereztem gólt abban a helyzetben, de az már tényleg túlzás lett volna. Meg egyébként is: ki tudja, hogy mi történik akkor, ha már az elején vezetést szerzünk? Lehet, hogy teljesen máshogy alakul a mérkőzés. Sajnálom, Batistuta nem tudta folytatni a sorozatát (az argentin az első 11 forduló mindegyikében lőtt gólt - D.V.) mert ezt nagyon nehéz lesz megismételnie“ - nyilatkozta kissé gúnyosan Porrini. Roberto Bettega a mérkőzés érzelmi részét emelte ki: „Amikor szépítettünk, a fiammal lementünk a pálya szélére, ő pedig sírt a csalódottságtól. Az egyenlítő gólnál abbahagyta a sírást, Del Piero találatánál pedig be akart rohanni a pályára, csak nagy nehézségek árán tudtam lefogni.“

A másik oldalon Claudio Ranieri reálisan értékeli saját együttesét: „A Fiorentinának nincsen olyan kerete, mint a nagyoknak. A scudettóhoz az az állomány kevés, csak hát az eddigi meccseiken sikerült leplezni a gyengeségeinket. Sokat kell még tanulnunk, nagyon fontos, hogy hagyjuk nyugodtan fejlődni ezt a csapatot. Amikor Lippi cserélt, be tudott hozni egy olyan játékost, mint Jarni. Én Amerinit tudtam beküldeni, aki egy nagyon tehetséges focista. Tehetséges, de még nagyon fiatal. A sérülések és az eltiltások eddig elkerültek bennünket, így a problémákat is sikerült megoldani. De ezek a problémák ettől még megvoltak. Mi még újoncok vagyunk. Mondhatjuk úgy is: elsőéves egyetemisták. Ehhez képest sokan már a diplomamunkát várják tőlünk. A meccs? Az első gólja után a Juventust nem lehetett megállítani. Del Piero találata tényleg fantasztikus volt. Nem tehetek szemrehányást a játékosaimnak. Hogy miért cseréltem le Baianót? A csapatnak fogyott a levegője, a középpályán nem sikerült az ellenfelet nyomás alatt tartani. Muszáj volt változatnom. Megjegyzem, hogy Marcio Santos jelzett nekem, hogy örül ennek a cserének. A vereségünk oka a gyenge fizikai állapotunk: Carbone, Cois, Robbiati és Baiano nem voltak 100 százalékosak. Ráadásul a csapat még nem elég tapasztalt ahhoz, hogy egy ilyen meccset a kezében tudjon tartani. Pláne nem egy Juventus ellen.“ Gabriel Batistuta számára ez volt az első forduló, amelyben nem szerzett gól: „Látják? Én is csak egy ember vagyok. A Juventus a második félidőben bedarált minket. Vialli? Megérdemelné a válogatott mezt. Del Piero? Gyönyörű gólt szerzett. 2-0 után talán elhittük, hogy győzhetünk. Talán... A mi csapatunk még fiatal, érnünk kell. Mindig gólratörően próbálunk játszani, mindig látványos játékot igyekszünk nyújtani. Ennek viszont megvannak a veszélyei. De hát a mi stílusunk az ilyen. Nem kell emiatt átalakítani a csapatot. Sajnálom, hogy pont a Juve ellen szakadt meg a sorozatom. Hogy a lefújás után mi hangzott el az öltözőben? Semmi. Mindenki csendben volt, még Ranieri is. Nagy volt a csalódottság.“  Baiano 19 hónap után szerzett újra akciógólt: „Nem ringattuk magunkat illúziókba, mert a Juventus egy nagy csapat, de nem gondoltam volna, hogy alig 20 perc alatt hármat rúgnak nekünk. Bár fáradtak voltunk, de abban bíztunk, hogy a kontratámadásaink veszélyesek lehetnek. Viszont Del Piero megmozdulása ellen semmit nem lehetett tenni. Csak megtapsolni.“ A Violák második góljának szerzője Carbone komoly problémákról beszélt: „Az egyenlítő góljukkal megöltek minket. Már ahhoz sem volt bátorságunk, hogy egymást bíztassuk. Nehezen magyarázható az összeomlásunk. Hideg fejjel ki kell elemeznünk a mérkőzést, aztán le kell vonni a szükséges tanulságokat. Így, ilyen módon nem lehet összezuhanni. Semmilyen ellenállást nem tanúsítottunk.“  Sandro Cois a következőket mondta: „A Parma és a Juventus egy más kategória. Ranieri helyében én is lecseréltem volna az egyik csatárunkat. Egyszerűen zártabban kellett játszanunk, és ez azzal járt, hogy az egy szem csatárunk legelöl árválkodott.“  A világbajnok védő, Marcio Santos többek véleményéhez csatlakozva szintén lelki tényezőkben látja a vereség okát: „Nagyon fiatal ez a Fiorentina. A vereségünk egy pszichés összeomlás eredménye.“
 
 

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lavecchiasignora.blog.hu/api/trackback/id/tr251398933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_benito · www.nst.blog.hu 2009.09.22. 11:34:00

dino, rosszul gondolom, hogy conte azért mondott fel bariban, mert a juve edzője akart lenni, csak közben beült két szék közé?

Giannichedda 2009.09.22. 12:36:08

nem is tudom van e még egy ilyen hiánypótló blog...
Kösz zoltán!
Del Piero gólja pedig az egyik legnagyobb, amit valaha lőtt!
Köszi!

dino vercotti · http://bianconeri.blog.nepsport.hu/ 2009.09.22. 15:11:33

@_benito: Ferrara végleges kinevezése és Conte lemondása nem ütötte egymást, de tény, hogy Conte egy ideig valóban várt a Juve vezetőinek döntésére. Viszont már azelőtt meghosszabbította a szerződését, hogy Ferrarát kinevezték volna. Szóval ezek alapján nincs köze egymáshoz a két dolognak. Állítólag a csapaterősítés kérdésében volt konfliktusa a Barival. Emiatt hagyta el a klubot június végén, teljesen váratlanul.

@Giannichedda: köszi, igyekszem. Örülök, hogy egyre több a pozitív visszajelzés.

_benito · www.nst.blog.hu 2009.09.23. 23:19:15

@dino vercotti: szerinted melyikük a jobb?

@Giannichedda: neki is a kedvence, ha jól tudom

dino vercotti · http://bianconeri.blog.nepsport.hu/ 2009.09.24. 16:19:07

@_benito: Amit Conte művelt Bariban, az óriási dolog. De korai még ítélni, mert Ferrara is meggyőző. Nagyon fiatalok. Lippinek 46 éves koráig kellett várni egy igazi nagy lehetőségre.

Most úgy néz ki, hogy jó döntés volt Ferrara.

bobix 2009.09.26. 17:29:53

"Továbbra is bunkerfocit játszanak, de a 87. percben ez sem segít rajtuk: Orlando ível a védők közül kilépő Del Pieróhoz, aki a levegőből, egyből jobbal a tehetetlen Toldo felett a kapuba belsőzi. 3-2!"

Egy kérdés és egy megjegyzés ide: nem Jarni volt az aki felívelte a gólnál a labdát? A gólt nem belsővel, hanem külsővel szerezte Sanyi, ha jól emléxem

dino vercotti · http://bianconeri.blog.nepsport.hu/ 2009.09.26. 19:51:41

@bobix: nem, Orlando volt az. A belsőzést nem tudom, hogy miért írtam, egyszerű szerkesztési hiba.

dino vercotti · http://bianconeri.blog.nepsport.hu/ 2009.09.26. 20:15:06

@bobix: egyébként elkészítettem korábban egy videót, pontosabban annak feliratozását, a gól történte néhány percben:

www.youtube.com/watch?v=CKIFnmb1CtE

bobix 2009.09.27. 23:40:43

bocsi, nem kötekedni akartam, épp ez volt a kérdés :) mivel a videón nem látszik rendesen és egy korábbi Lippivel készített interjúban ezt hallottam: "... un passaggio bellissimo di Jarni..."
de most már legalább tudom tutira ;)
süti beállítások módosítása