1994. szeptember 18., Serie A, 3. forduló:
NAPOLI – JUVENTUS 0-2 (0-1)
Nápoly, 44333 néző (20727 bérletes). Vezette: Collina (Viareggio) 7.
Napoli: Taglialatela 5.5 – Pari 5, Matrecano 5, Cannavaro 6.5, Grossi 6 – Buso 6, Pecchia 6, Agostini 5, Policano 5.5 – Carbone 5.5, Rincon 5. Edző: Guerini. Kispad: Di Fusco, Luzardi, Vezzosi, Altomare, Corini.
Juventus: Peruzzi 6 – Ferrara 6.5, Torricelli 6.5, Kohler 7, Jarni 5.5 (68' Porrini 0) – Di Livio 6 (81' Orlando 0), Conte 7, Tacchinardi 6.5 – Ravanelli 6, Vialli 5, Del Piero 7.5. Edző: Lippi. Kispad: Rampulla, Carrera, Marocchi.
Gól: Ravanelli a 32., Del Piero a 72. percben.
Sárga lap: Cannavaro, Pecchia, Pari, Policano, illetve Kohler, Tacchinardi, Conte.
Szögletarány: 3-5.
Kapuralövés: 2-5.
Kaput elkerülő lövés: 8-6.
Elkövetett szabálytalanságok: 21-25.
Lesek aránya: 2-1.
Doppingvizsgálat: Agostini és Cannavaro, illetve Marocchi és Vialli.
"Del Piero hősiessége már-már Baggiót idézte. A Ravanellinek adott gólpassz után egy remek tallattal jelezte, hogy a Juve készen áll a bajnoki címért folytatott harcra. De mindenekfelett azt jelezte, hogy itt van egy fiatal tehetség a Juventus legfontosabb, 10-es számú mezében. Carbone és a Napoli? Előbbi észrevétlen volt, míg a csapat ezer sebből vérzik" - írta Alberto Cerruti a Juventus nápolyi győzelme után. Egy nagyon fontos és megérdemelt győzelmet aratott a Juventus a Napoli felett: a 2-0-ás sikert a torinóiak új ékköve szállította egy gólpassz és egy gól formájában. A Juve meggyőződhetett arról, hogy Del Piero milyen magas szinten űzi ezt a sportágat, és arról is, hogy az első perctől az utolsóig minden idegszálával a támadásra koncentrál. Csupán a végig gyengélkedő Viallin és a pontatlan Ravanellin múlott, hogy a vendégek nem ütötték ki a Napolit. A mérkőzés előtt hatalmas ünneplésben részesített Lippi ezúttal Marocchit hagyta ki a háromékes felállás érdekében, amely szisztémában Vialli volt a középcsatár, a szélen pedig Ravanelli és Del Piero helyezkedett el. Három csatár, de ez önmagában még nem elég: a Juve valóban támadólag lépett fel. Ez volt az a mentalitás, amely például az első idegenbeli meccsen, a Brescia ellen hiányzott. A vendégenél továbbra is sok volt a hiányzó: Baggio, Fusi, Sousa és Deschamps sem léphetett pályára. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Napoli is nélkülözni kényszerült Boghossiant, Cruzt, Bordint és Tarantinót. Hiányzók ide vagy oda, a Juventus erősebb csapat. Mindenekelőtt Torricelli érdemel említést, aki egyre inkább elfogadottá vált Fusi helyén. Aztán ott van Kohler, aki Agostinit és Ferrara, aki Carbonét semlegesítette. Di Livio, aki a jobb oldalon lefutotta Policanót, illetve Jarni, aki az exjuvés Busóval nézett farkasszemet. De a legnagyobb fölény a középpálya közepén mutatkozott, hála Conte dinamizmusának, amely elhomályosította Rincónt, és Tacchinardi taktikai érzékének, amely megakadályozta Pecchiát az előretörésekben. A Napoli lendület nélkül focizott, ráadásul nem volt, aki megszűrje a Juventus akcióit. Mindezek ellenére a vendégeknek komoly erőfeszítésükbe került a gólhelyzetek kialakítása, mert a fiatal védő, Grossi nagy fegyelemmel látta el a feladatát, míg Matrecano Ravanellit, Cannavaro pedig Viallit őrizte szorosan. Ha már Vialliról van szó: úgy tűnik, hogy a legnagyobb probléma vele van – lassú és nem elég harcias. Ravanelli az első negyedóra végén kihagyott egy ordító ziccert, amikor néhány lépésről a kapu fölé lőtt. A Napoli kereste ugyan a lehetőséget a gólszerzésre, de Rincón hatalmas hibaszázalékkal játszott és csak Matrecano gyönge fejesét jegyezhettük fel a hazaiak részéről. Két percre rá megszerezte a vezetést a Juventus: Del Piero balról beívelt szabadrúgását Ravanelli fejelte a kapuba. Nem sokkal ezután Policano egy nem létező szabálytalanság miatt reklamált büntetőt. Ez felkorbácsolta a kedélyeket, ezért Collinának az első félidőben öt alkalommal is fel kellett mutatnia a sárga lapot. A második félidőben a Napoli kétségbeesetten kereste az egyenlítéshez vezető utat, míg a Juve arra várt, hogy eldönthesse a meccset. Di Livio és Vialli is közel állt ahhoz, hogy ez megtörténjen. Aztán Grossi próbálkozását jegyezhettük fel, majd Del Piero lövését szedte ki bravúrral a sarokból Taglialatela. A mérkőzés felpörgött, a játékrész 20. percében Rincon előtt adódott lehetőség. Lippi – veszélyt érezvén a kolumbiaiban – Jarni helyett pályára küldte Porrinit. Négy percre rá Del Piero a 16-os bal oldaláról, jobb lábbal leadott fantasztikus lövésével mattolta Taglialatelát. A Napoli ezután köszönetet mondhatott, hogy Vialli és Ravanelli elmulasztotta kiütni őket – így maradt a kétgólos különbség. A Juventus pedig célba vehette a scudettót. Marcello Lippi talán arról álmodott, hogy visszatérése Nápolyba szűnni nem akaró tapsot vált majd ki a nápolyiakból. Ha mindez nem is történt meg, az álom majdnem valóra vált. Egy varázslatos este egy győztes Juvéval, amely egyúttal jelezte, hogy beszáll a bajnoki címért folytatott harcba. A hozzáállás, amely fontosabb az eredménynél is: Lippi egy határozott Juventusra vágyott és megkapta. Ha ez az este piros betűs ünnep volt Lippi számára, akkor az volt Ciro Ferrara számára is. A mérkőzés előtt neki is járt a hazaiaktól egy érzelmes ölelés. Aztán a pályán profi teljesítményt nyújtott, még a nápolyi szurkolóknak sem volt bátorságuk kifütyülni őt. Inkább az új kedvencükkel, Benito Carbonéval foglalkoztak.
De nem csupán az exeknek volt ez az este emlékezetes: Alessandro Del Piero minden lehetséges módon megpróbálta elkerülni a meccs lefújása után, hogy reflektorfénybe kerüljön, de ez a szándék egy ilyen gól után megvalósíthatatlan volt. Egy olyan gól után, amely megdermesztette a San Paolo közönségét: a labda a jobb lábat elhagyva tökéletes röppályát leírva csapódott a sarokba, ahova Taglialatela már nem érhetett oda. Nem akármilyen találat volt. Marcello Lippi így látta a mérkőzést: „Örülök a győzelemnek, annak még inkább, ahogy ezt a sikert elértük. De még mindig javulnunk kell. Például nem vagyok elégedett a második félidő első szakaszával, ekkor mind a védekező-, mind a középpályás-, mind a támadójátékunk hagyott kívánnivalót maga után. A helyes úton járunk, látom a javulást, de még nagyon sokat kell dolgoznunk.” Az edző, aki általában egyénileg nem szokta a nyilvánosság előtt értékelni a játékosokat, mégsem bírt magában tartani néhány dolgot: „Tacchinardi nagyon gyorsan fejlődik, akárcsak a csapat. Del Piero? Csodálatos gólt lőtt.” Aztán néhány szó a nápolyi közönségről: „Fantasztikus fogadtatásban részesítettek, köszönöm nekik.” A meccs hőse, Del Piero szűkszavú volt: „Hogy szép volt a gólom? Valóban, köszönöm az elismerést…” Guerini, a nápolyi edző eképpen értékelte az összecsapást: „Egy olyan Nápolyt szerettem volna látni, amelyik sok bosszúságot okoz a Juventusnak, de nekem úgy tűnt, hogy ellenfelünk könnyen vette az akadályt. Túl sokat hibáztunk. Meg kell tanulnunk, hogy futni kell, küzdeni kell. Igaz, ez egy Juventus ellen természetes kellene, hogy legyen. A jövő csapatát építjük. Jó, ha ezt az agyunkba véssük és nem kergetünk hiú ábrándokat.” A Napoli egyik legégetőbb problémája a támadójáték: „Az az igazság, hogy a csatáraink nem kapnak a többiektől elég támogatást. Míg a Juventus 1-0-ás vezetésnél is azt kereste, hogy hogyan lőhessen újabb gólt… Ez a jövőben nem fordulhat elő még egyszer. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy így a célunk a bentmaradás lehet csupán…”
