Az Öreg Hölgy

 

Négy gól, két kapufa, rengeteg kapuralövés egy szinte láthatatlan ellenféllel szemben, 45 perc alatt eldöntött meccs, feleslegessé silányított második félidő: a Juventus úgy mutatkozott be a bajnokságban, hogy egyúttal azt is érzékeltette – ő lehet a Roma legfőbb riválisa idén. Az északi csapatok válasza Torinóból érkezett az olasz foci jelenlegi fővárosába, méghozzá egy hangos győzelem képében: a Juventus kesztyűt dobott a Rómának. Mondhatjuk, hogy Prandelli csapata jó alanynak bizonyult ahhoz, hogy a Juve demonstrálja az idei céljait, de mindettől függetlenül lenyűgöző volt az a felszabadult játék, amellyel a fekete-fehérek eldöntötték a mérkőzés sorsát, és bizonyították, hogy mekkora egyéniségek vannak a keretében. Az egyik közülük Trezeguet, aki gyors góljaival simává tette a meccset, és az egész találkozó alatt nagyon meggyőző teljesítményt nyújtott. Az első 10 perc gyakorlatilag a középpályán zajlott, csupán Maniero próbálkozása okozott kisebb zavart, de egyébként a védelmeknek nem akadt dolguk. Rettenetesen meleg volt, így nem lehetett eszeveszett iramot várni a játékosoktól. A 9. percben egy kontratámadás végén Voltolina adott be jobbról, Maniero pedig a védőket megelőzve, akrobatikus mozdulattal fejelt – a labda a kővé dermedt Buffon tekintetétől kísérve a kapufát érintette. Megszólalt a vészcsengő a Juve számára, Trezeguet pedig azonnal meghallotta ezt a hangot: két perc alatt szerzett két góljával kiütötte a Veneziát. A 10. percben az ellenfél 16-osán belül remekül mozdult egy Zenoni-beadásra, fejese pedig a hosszú oldali kapufáról a hálóba pattant. Egy újabb perc elteltével ezúttal Zambrotta indította a középpályáról a franciát, aki megelőzte Björklundot, és ahogy belépett a 16-oson belülre, azonnal, még a levegőből lőtte el a labdát, amely a lövés erejétől és pontosságától meglepett kapus keze és a rövid oldali kapufa között talált utat a hálóba. 2-0-nál a Venezia beletörődött, hogy a mérkőzés szinte már azelőtt eldőlt, hogy igazán megkezdődött volna. Prandelli megpróbálta Vanucchit előretolni Maniero mellé, Voltolinát kiküldte a bal-, Bressant a jobbszélre. Mindez már eső utáni köpönyegnek bizonyult. A Juventusnak az eddiginél nagyobb tere maradt a támadásokra, Trezeguet továbbra is nagyon élt, Del Piero is megszabadult láncaitól, és mindent elkövetett, hogy megmutassa – elősorban Trapattoninak -, hogy ő bizony csatár, nem irányító. Mérlege: két kapufa és egy gyönyörű gól az első félidőben, majd egy határozott fejes a második játékrészben. Del Piero egy olyan segítőre talált Nedved személyében, aki soha nem fárad el, aki mindig hozza a tőle megszokott lendületes játékot. Elég volt csak kidobni szélre a labdát, és máris futószalagon érkeztek a veszélyes támadások. A cseh játékostól csak a gól hiányzott, de így is folyamatos veszélyben tartotta a velencei védelmet, az ő oldalán lévő Algerino például igazi rémálomként élhette meg a lecserélését megelőző 45 percet. Összességében Trezeguet megteremtette annak a lehetőségét, hogy a Juventus – értve ezalatt az egyes játékosokat, illetve magát a csapatot is – felszabadultan focizzon és egy remek idénynyitót produkáljon. Jó példa erre Tudor, aki a középpályán igazi vezérként mozgott. Igazából a horvát játékos jóval nagyobb szabadságot kapott, mint a korábbiakban, a védelem előtt focizott és tehermentesítette a támadásokban résztvevő középpályásokat. Tudorra a későbbiekben is bátran lehet számítani a pálya közepén, bár Lippi elmondása szerint ez csupán alkalmi megoldás. A védelem erejével kapcsolatban eddig sem voltak kétségeink, az ő teljesítményükhöz nem tudunk hozzáfűzni semmi olyat, amit eddig ne ismertünk volna. A Venezia nem lőtt kapura a 90 perc alatt. Ez a csatársor többre hivatott, de csak akkor ismerhetjük meg a valódi tudásukat, ha a csapat több támadást vezet majd. A taktika is közelebbi vizsgálatot igényel: egy 2-0-s vereségre álló csapat rá van kényszerítve a támadásra, de ha nem tudja birtokolni a labdát, abból csak az lesz, ami most is történt: az ellenfél - jelen esetben a Juventus – kedvére kontrázhat. Tudor középpályán való játszatása lehetőséget adott arra, hogy Zenoni a szélsőhátvéd posztján focizzon. A ex-atalantás teljesítménye kellemes meglepetésként hatott, lenyűgöző volt a dinamizmusa, a lendülete. Zambrottával tökéletes összhangban mozgott együtt, a csapat számára pedig nagy lehetőségeket nyújtott, hogy mindig volt egy ember, aki a saját térfele és az ellenfél 16-osa között folyamatos mozgásban volt. A Juventusnál nem csupán a jobb-, hanem a baloldal is így működött, ahol Pessotto segítette a támadásokban Nedvedet. Nem tudni, hogy a jövőben mennyire tartja magát ehhez a taktikához Lippinél, de az biztos, hogy a szurkolókat az idénnyitó még nem nyugtatta meg végleg.

 

Torinó, Stadio delle Alpi 35.000 (3012 fizető) néző. Vezette: Bertini (Arezzo) 7.

Juventus: Buffon 0 - C. Zenoni 7, Thuram 6, Montero 6.5 (78' Iuliano 0), Pessotto 6 – Zambrotta 6.5, Tudor 6.5 (70' Maresca 0), Tacchinardi 6.5, Nedved 7 - Del Piero 7.5, Trezeguet 7.5 (75’ Salas 0). Kispad: Carini, Ferrara, Birindelli, Amoruso. Edző: Lippi.

Venezia: Rossi 5.5 - Algerino 5 (46’ Conteh 5.5), Björklund 5, Viali 6, Cvitanovic 5.5 - Valtolina 6 (55’ De Franceschi 6), Bressan 5.5, Andersson 6, Marasco 6.5, Vannucchi 6 - Maniero 5.5 (86’ Di Napoli 0). Kispad: Brivio, Rukavina, Bazzani, Pavan. Edző: Prandelli.

Gólszerző: Trezeguet a 10. és a 11., Del Piero a 44. és a 81. percben.

Szögletarány: 7-1.

Kapuralövés: 9-0.

Elkövetett szabálytalanságok: 22-7.

Lesek aránya: 4-1.

Doppingvizsgálat: Nedved és Birindelli, ill. Rossi és Rukavina.

 

 

 

A szerelem furcsa, a logikával teljes ellentmondásban lévő dolgokra képes. Ezt Gianni Agnelli példája is bizonyítja. A Torinóban rég nem tapasztalt kánikulai meleg ellenére kilátogatott a Delle Alpiba: a csapatban történt nyári változások az ő kíváncsiságát is felkeltették. Mint mindig, ezúttal is vidám és elegáns volt. A mérkőzés előtt így nyilatkozott: „Kedvelem Ancelottit, mint ahogyan Lippit is kedvelem. Ez a csapat ambíciózus, bízom benne, hogy sikeret ér majd el. Salas? A legjobb csatárok azok, akik a legtöbb gólt szerzik, majd meglátjuk, hogy ő mennyit lő. Del Piero? Úgy tűnik, hogy kezdi megtalálni egykori önmagát.”

Ez utóbbi megjegyzés akár jóslatnak is megfelelt volna. A mérkőzés végén Agnelli felszabadultan tapsolhatott: „A Juve egyet jelent a nagysággal és a győzelemmel. A csapat igazolta, hogy jó döntés volt kilátogatnom a meccsre, még ebben a kánikulában is. Megérte: Del Piero volt a legjobb, ő a mi legnagyobb nyári szerzeményünk.” Micsoda változás! A nyári felkészülés során Agnelli kritizálta Alexet, hogy össze kellene már szednie magát. Másik téma: Zidane. „Zizou? Hiányzik nekem, mint játékos és mint ember is. Tudom, hogy szétrugdosták a Valencia elleni meccsen. Emberileg Ancelotti is hiányzik. Sacchi azt mondta, hogy felgyorsult a foci, és a dilettánsok játékává vált. Őszintén szólva az utóbbi megjegyzését nem értem, a gyorsaság pedig a győzelem alapja. Ez egy olyan bajnokság, ahol bármi megtörténhet, és néhány eredmény igazolja ezt a megállapítást. A stadionokban előforduló erőszak? Mi figyelünk a biztonságra, és Torinóban egyébként sincs akkora probléma. Trezeguet? Félelmetes játékos, remekül kerül helyzetbe, ma pedig klasszishoz méltó gólokat szerzett. Az olasz válogatott? Trapattonival a világ legjobbjai közé tartoznak, elérik az általam legjobbnak tartott argentinok szintjét. Lippi? Ő mindig is ilyen volt, szerintem nem változott semmit az évek alatt, célirányosan őt választottuk a kispadra. Azt nehezen tudnám megmondani, hogy ez a Juve van-e annyira erős, mint a klub történelmének legerősebb Juvéi.”

 

 

Ma este újra találkozni fog Zinedine Zidane-al, és elmondhatja neki: két gólt rúgott két perc alatt, a csapata pedig remek formában kezdte a bajnokságot. David Trezeguet ugyanis a francia válogatottal - így Zizouval együtt - Santiagóba utazik, ahol Chilével játszanak egy barátságos mérkőzést. Zidane nem számolhat be sok pozitívumról barátjának: elmondhatja ugyan, hogy jó döntésnek érzi a Madridba való szerződését, de azt is el kell majd mondania, hogy a Valencia elleni bemutatkozás nem sikerült túl jól, ezért nagyon össze kell szednie magát a soron következő, Santander elleni madridi bajnokira. „Láttam a TV-ben a mérkőzést” – mondta Trezeguet. „Zizou nem a megszokott módon játszott, úgy általában véve nem volt ez túl pozitív este a Realnak. De az természetes, hogy még nincsenek csúcsformában.” Trezeguet viszont boldog lehetett, mert ott folytatta, ahol az előző bajnokságot abbahagyta. Hét gólt szerzett a legutóbbi öt mérkőzésén, most pedig duplázott. És egyúttal bebizonyította, hogy jól döntött a Juventus, amikor Vieriről lemondott és megtartotta a franciát. „Boldog lehetek, hiszen a sorozatom folytatódik - szerintem ez egy tökéletes délután volt. Még nem vagyok 100 %-os állapotban, de úgy gondolom, hogy jó teljesítményt nyújtottam. Természetesen örülök a góljaimnak, de ugyanúgy örülök Del Piero duplájának is, hiszen ezzel újra megkaphatja a bizalmat, és ez nagyon fontos lehet a jövőbeli jó teljesítménye szempontjából.” Trezeguet még sosem szerzett két gólt két percen belül (ezúttal mintegy 100 másodperc telt el a góljai között). „Sokszor dupláztam már, de ilyen formában még soha. Győzni akartunk, ezért komoly nyomás alá helyeztük a Veneziát, megszereztük a vezetést, utána pedig el is döntöttük a mérkőzést. Az előző idényben ez nem gyakran sikerült. Ez volt az egyik hibánk tavaly, hogy a kiscsapatok ellen kiengedtünk. Ezúttal azonban négy gólt lőttünk, és rengeteg helyzetet kialakítottunk. Ez a siker nagyon fontos, mert bebizonyítottuk, hogy megvannak a képességeink, minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy győzzünk. Zidane hiánya? Nélküle kevésbé technikás a játékunk, viszont gyorsabbak és lendületesebbek vagyunk. A Zidane által korábban elvégzett munka most több játékos között oszlik meg, így nagyobb a variációs lehetőség is. Nedved és Zambrotta a két szélen remekül dolgoztak, folyamatosan érkeztek a beadások, ez pedig nagyon megkönnyíti a csatárok helyzetét. Nem véletlen, hogy a Venezia ellen három gól is hosszú passzokból született. Az biztos, hogy ehhez a játékstílushoz rengeteget kell futni. Pont emiatt nagy hangsúlyt kap a fizikai felkészítésünk, és ez most egy nagyszerű játék formájában gyümölcsözött.”

 

 

Bár a válogatott mérkőzések miatt több játékos a héten elhagyja a csapatot, az élet nem áll meg. Holnap délután folytatódik a munka, de az időpont változik: a nagy meleg miatt késő délután, 17 óra 30 perckor kezdődik az Orbassano elleni barátságos mérkőzés. A csapat szombat délelőttig dolgozik, aztán két szabadnap következik. Ezen a héten Lippi többször is elutazik Torinóból: ma megy Covercianóba, az immár hagyományos, idény eleji találkozóra, ahol a Serie A edzői és a csapatok kapitányai gyűlnek össze. Aztán szerdán Genfben vesz részt egy konferencián, amelyet a Bajnokok Ligájában résztvevő csapatok edzőinek tartanak.

 

 

 

Lippi népszerűsége még elég felemás. Amikor kilépett a játékoskijáróból, a Curva Scirea megtapsolta és éltette. Az Ancelotti-párti Curva Nord viszont csendben maradt. Aztán a stadionban elkezdték Antonio Contét éltetni, róla nem feledkeznek meg a szurkolók. Tíz perc eltelte után, viszont már mindenki Trezeguet nevét zengte, aki először fejjel, majd lábbal talált be. Pedig a francia a góljai előtt még Bobo Vieri árnyékában élt, de néhány perc alatt sikerült őt elfeledtetnie. Talán örökre. Ki tudja? A Delle Alpiban iszonyatos hőség uralkodott. Volt olyan, aki a hőség ellenére is keményen dolgozott: Del Piero pályafutása 100. juvés góljára hajtott. Közel állt hozzá, de eleinte nem járt sikerrel - még a nem túl acélos velencei védelemmel szemben sem. Két kapufát lőtt, ez pedig arra a pechsorozatra emlékeztetett, amely az utóbbi években sújtotta őt. Majd jött egy szabadrúgás, és az ámulat: a jobbösszekötő helyéről lőtte el a labdát,  amelyet még akkor sem ért volna el Rossi, ha szuperképességekkel rendelkezik. Minta Baggio lőtte volna. És Alex ezzel befogta Robyt…Egy álom beteljesült, utolérte a nagy elődöt, akinek éppen azért kellett távoznia a Juvétól, mert Del Piero csillaga egyre fényesebben kezdett ragyogni. Immár Platini az, akit utol kell érnie. Amikor Salas beadása után Del Piero kialakította a végeredményt, az nem csak a csapata negyedik gólját, és a saját – egyébként 1998 márciusa óta hiányzó – duplázását jelentette, hanem egy nagy lépést az újabb cél elérése felé vezető úton. Platini 102 gól, Del Piero 101 gól. Szeptember 9-én Bergamóban újabb meccs. Alex nem fogja kihagyni. Gianni Agnelli a nyári kritikájával felébresztette az alvó oroszlánt. Amely talán többé nem is fekszik vissza.

 

 

„Ha engedjük a Juvénak, hogy ilyen agresszívan focizzon, annak csak ez lehet a vége” – ezt Cesare Prandelli nyilatkozta az újságíróknak a mérkőzés végén, Marcello Lippitől alig néhány méterre állva. „A lehető legalaposabban felkészültünk a találkozóra, de a pályán be kellett hódolnunk a remek formában lévő ellenfélnek.” Prandelli tehát elősorban az agresszió hiányát emelte ki, amelyet jól bizonyít a szabálytalanságok aránya is. „A Juventus óriási iramban kezdett, mintha nem is 11-en, hanem legalább 15-en lettek volna. Hogy mi a véleményem Rossiról? A második gólt talán védhette volna, de a többiről nem tehetett. A Juventus óriási iramban kezdett, mintha nem is 11-en, hanem legalább 15-en lettek volna.” Jó hír Pippo Manieróról: a Buffonnal történő ütközése után, a második félidő végén lecserélt támadó az első vizsgálatok szerint csak kisebb agyrázkódást szenvedett, estére már el is hagyhatta a kórházat.

 

 

Nem is reménykedhetett abban Marcello Lippi, hogy ilyen remekül tér majd vissza a Juventus kispadjára. Tíz perc után az előny meggyőző volt, Trezeguet ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta, Del Piero duplázott, a debütáló Salas pedig alig negyedórás játéka alatt adott egy gólpasszt. „Csodálatos vasárnap volt ez a számomra, mert csak az álmomban tudtam elképzelni ilyen kezdést. Örülök, hogy visszatérhettem oda, ahova nagyon vissza akartam térni – a Juve kispadjára. És örülök, mert győztünk 4-0-ra. Elégedettek lehetünk, nem szabad lebecsülni ezt a sikert. A csapat megerősítette, hogy fejlődőképes, ezt már a múlt szombati Berlusconi kupán is lehetett látni. Nagyon jó sikerült az első félidő, és a másodikra is maradt erőnk, hiába volt ez a nagy hőség. A legfontosabb dolog – és ez túlmutat az eredményen -, hogy a fiúk remekül koncentráltak az előttük álló feladatra, megküzdöttek az időjárással, és annak ellenére, hogy ez nem jellemző, már most, az első fordulóban remek formát mutattak. Ezért mindenkit csak dícsérni tudok. A csapat lassan elhiszi magáról, hogy erős, csak éppen a játékstílusa radikálisan megváltozott. A válogatottba is meghívott játékosoknak jót fog tenni a kettős terhelés, jó formába hozza őket majd arra a sorozatra, amely az Atalanta-Juventus meccsel kezdődik (a Juve 21 nap alatt hét mérkőzést fog játszani – a szerk.)” A nap legjobb híre, hogy Alex Del Piero végre újra duplázott - ilyenre azóta nem került sor, hogy 1998 őszén Udinében súlyosan megsérült -, illetve az, hogy Trezeguet tartja az előző bajnokság utolsó 5 fordulójában mutatott formáját. „Del Piero fejelt egy gyönyörű gólt és lőtt egy szép szabadrúgást, ráadásul olyan szögből, amely nem is igazán az övé. Nagyon keményen dolgozott azért, hogy ilyen teljesítményre legyen képes, látszott a hozzáállásán, hogy borzasztóan szeretne jó formába kerülni. Ami Trezeguet-et illeti, az csak természetes, hogy örülök a tavasz óta tartó kiegyensúlyozott játékának, már csak azért is, mert a felkészülés elején sokat bajlódott sérüléssel, nehezen érte magát utol fizikálisan." Az átszervezett Juve egyik leglényegesebb újdonsága a Nedved és Del Piero közötti összjáték, amely nagy reményekkel kecsegtet, és amelyből a támadások többsége elindult. „A sok pozitívum közül is kiemelkedik az, ahogy változtatták a helyüket és ahogy kombináltak egymással. Ezért éri meg olyan keményen dolgozni, ahogy mi is tesszük. Az ő együttműködésükből valami nagyon nagy dolog születhet, valami olyasmi, amellyel sikerülhet pótolnunk Zidane játékát. Nedved egyénileg is sokat próbálkozott, de bizonyos helyzetekben nem volt szerencséje." Lippi elégedett lehetett Zenoni bemutatkozása, Tudor középpályán való produkciója és Salas gólpasszban megnyilvánuló beilleszkedése miatt is. „Tudor látványosan játszott, sok akció tőle indult. Azonban továbbra is csak vészmegoldásként számítok rá a középpályán, csak akkor, ha a helyzet megkívánja. Zenoni nagyon felszabadult volt, megmutatta, hogy milyen jó labdarúgó.”