Az Öreg Hölgy

Taktikáról egy szót sem. Itt csak értelmes dolgokról beszélünk.

Friss topikok

  • madbalee: Köszönjük Dino és követünk ott os! (1 Milan szurker) (2010.11.21. 10:33) Záróra
  • Claudio Marchisio: sajnos továbbra is szópóág van a palermo ellen, meg úgy egyáltalán... és mindjárt derby, ajaj (2010.09.24. 10:22) 1960.01.31.: Juventus-Palermo 2-1
  • dino vercotti: További türelmet kérek az érdeklődőktől, még mindig csúszásban van a dolog. (2010.09.19. 11:45) Emlékezni kell
  • Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa: Jó visszatekinteni egy-egy jelentősebb játékosra és minél távolabb van időben, annál érdekesebb. S... (2010.08.10. 10:01) Elfeledett játékosok: Umberto Caligaris
  • Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa: Nagyon örülök hogy folytattad, élvezet volt olvasni! (2010.08.10. 10:00) Gianluca Pessotto: "A legfontosabb mérkőzés" - 2. fejezet

Az olasz testvérblogom

2009.09.03. 00:02 dino vercotti

Húsz éve halt meg Scirea - 2. rész

Tegnap elkezdett sorozatom második, egyúttal befejező része következik: a Scirea halálát követő órák, napok eseményeit igyekszem összefoglalni. Segítségemre az 1989. szeptember 4-én és 5-én megjelent Tuttosport és La Gazzetta dello Sport lesz.

1989. szeptember 3.: egy szokásos vasárnap, természetesen olasz bajnoki fordulóval, focilázban egész Olaszország. A mérkőzések rendben lezajlanak, a Juventus (többek között Schillaci duplájával) 4-1-re veri a Verona csapatát. Mindenki elégedett, a torinóiak szovjet játékosa Zavarov boldogan nyilatkozik arról, hogy ez volt eddig a legjobb mérkőzése, amióta a Juventus mezét viseli. A két gólt szerző, korábban sokat kritizált Schillaci csattanós választ ad a kétkedőknek. Jön a jól megszokott vasárnap esti program, a Domenica Sportiva, benne a mérkőzések összefoglalóival. A műsorvezető, Sandro Ciotti egyszercsak bejelenti: "Elnézésüket kérem, de félbe kell szakítanunk a műsort, mert megrázó hírt kaptunk: elhunyt Gaetano Scirea. Autóbaleset érte Lengyelországban, miután megtekintette a Juventus következő kupaellenfelét." Olaszországban megáll az élet, senki sem hiszi el azt, ami történt. Ez biztos valami félreértés lehet. A televízió előtt ül Scirea családja is: ők is a televízióból értesülnek az eseményekről. Ha létezik drámai pillanat, akkor ez biztosan az.


"A sport világa Scireát siratja" - Tuttosport, 1989. szeptember 5.

A hírek folyamatosan érkeznek, a kép pedig lassan összeáll. Scirea dolgozni utazott Lengyelországba: Zoff pályaedzőjeként azt a feladatot kapta, hogy a helyszínen tekintse meg a Juventus következő UEFA-kupás ellenfelét, a Gornik Zabrzét. Szombaton 12 órakor landolt a Scireát szállító repülőgép Varsóban, ahol már várták őt a Gornik Zabrze vezetői. Velük ment ki a 17 órakor kezdődő összecsapásra, majd a találkozó után meghívták vacsorázni. A szállodában töltött éjszakát követően másnap nyolc órakor megreggelizett, és délben beült egy Fiat 125-ös gépjárműbe: az úticél a varsói repülőtér volt. A kocsiban tartózkodott még a 27 esztendős tolmács, Barbara Januszkiewicz, a sofőr Henryk Pajak és Andrzej Idebski, a Gornik Zabrze vezetőségéből. Sietniük kellett, mert Scirea nem akarta lekésni a járatot, amely egy bécsi átszállással Torinóba repítette volna. 12 óra 50 perc: a Fiat két kamion előzésébe kezd Rawa Mazowiecka településnél, ahol elég lassan lehet csak haladni útépítés miatt. A sofőr rosszul méri fel a távolságot és egy szemben érkező Zsuk elől nem tud kitérni: a két autó frontálisan összeütközik, de a baleset ereje önmagában nem végzetes - a Fiat viszont 4 kanna benzint visz magával, amely azonnal lángra kap, a kocsiban ülők pedig (Idebski kivételével, aki még időben ki tudott ugrani az autóból) bennégnek. Semmi esély nem volt a túlélésre. Gaetano Scirea meghalt.

Miért kellett egyáltalán ennyi benzint szállítani a Fiatban? A válasz a korabeli lengyel belpolitikai helyzettel magyarázható: a gazdaság borzasztó állapotban, a többi, volt szocialista országhoz hasonlóan minden bizonytalan. Olyannyira nagy a válság, hogy üzemanyagot csak jegyre lehet kapni, az autósok pedig egy-egy hosszabb út előtt több kanna benzint visznek magukkal. A sors furcsasága, hogy a lengyelek épp két nappal azelőtt veszítették el az egyik legnagyobb futballikonjukat, Kazimierz Deyna-t, aki az USA-ban halt meg - autóbalesetben...

Estére már egész Olaszország gyászba borul. Megkezdődik Scirea méltatása, de ez nem az a jelenség, amikor egy tehetséges, ámde gyengébb jellemű embert búcsúztatnak: Scireát mindenki tisztelte már életében is. Vezető politikusok küldtek részvéttáviratot a Juventusnak és a családnak, az egész világ labdarúgása megdöbbent. Giovanni Agnelli megtörten nyilatkozott: "Hihetetlenül fáj Gaetano elvesztése. Mennyi nagy sikert értünk el együtt, ő pedig milyen szerény volt mindig... Ez mindenkinek nagy tragédia, nem csak a sport világának... Én különösen szomorú vagyok, nagyon tiszteltem őt." Edoardo Agnelli egy rövid levelet írt búcsúzásképpen: "Drága Barátom, Te csodálatos csapatkapitány! Trapattoni azt mondta Rólad, hogy mérföldköve vagy a Juventusnak. Sosem felejtem el azt a pillanatot, ahogy a Világkupával a kezedben sétálsz lefelé a Tokióból hazatérő repülőgép lécsőjén. Ez a kép felejthetetlen marad. Szervusz, Gaetano, nyugodj békében, Drága Barátom!" 


A csapattárs és jóbarát, Platini. Az újság bal oldalán a hivatalos részvétnyilvánítások

Platini, az egykori csapattárs épp Oslóban tartózkodik a francia válogatott szövetségi kapitányaként. "Nem lehet igaz, ezt nem hiszem el. Ilyen módon meghalni, mindössze 36 évesen... Mennyi élmény, mennyi győzelem köt minket össze. A labdarúgás történetének egyik legjobb védője volt. A régi, hagyományos értelemben vett úriembert testesítette meg. Amint letudtuk a norvégok elleni meccset, azonnal utazom Torinóba, nem hagyhatom ki Scirea búcsúztatását." Cabrini, a jóbarát azt szeretné, ha békén hagynák: "Kérem Önöket, ne kérdezzenek tőlem semmit. Nem vagyok képes sem a fociról, sem Gaetanóról beszélni. Ilyen pillanatokban a mindennapok problémái eltörpülnek. Szeretném magamban tartani a fájdalmamat. Ez csak az enyém. Hiszem, hogy ez a legméltóbb mód, hogy emlékezzem rá. Mégis, mit akarnak még tőlem hallani? A barátságunkról beszéljek? Arról, hogy az ő családja és az enyém mennyire közel állt egymáshoz? Ne, kérem, ma ne. Értsenek meg engem."

Boniperti, a Juventus klubelnöke, aki szinte saját gyermekeként szerette Scireát: "Manapság, amikor a meccseken előforduló agresszióról van szó, Scirea jut eszembe: példakép volt a pályán, ha mindenki olyan lett volna mint ő, nem ilyen lenne  a labdarúgás. Többszáz mérkőzést játszott anélkül, hogy kiállították volna. Hihetelenül korrekt volt az ellenfeleivel szemben. Nincs arra szó, hogy mit érzek most. Pénteken este még bejött hozzám az irodába elbúcsúzni. Beszélgettünk a lengyelországi utazásáról. Ez volt az utolsó alkalom, hogy találkoztam vele." 

Cesare Prandelli mintha a testvérét veszítette volna el: "Ugyanúgy láttuk a világot, egy nyelvet beszéltünk, megértettük egymást. De ő több volt nálam és nem csak a pályán, hanem azon kívül is. Csodálatos családja volt, és most azon gondolkodom, hogy mi lesz így a feleségével és a kisfiával... Nem lehet ilyen abszurd módon meghalni...és ilyen fiatalon..."  


A csapatbuszról leszálló Zoff és Tacconi, ahogy értesülnek Scirea haláláról

Már említettem, hogy a csapat a baleset bekövetkeztekor Veronában tartózkodik. A csapatbusz az esti órákban visszaindul Torinóba. A Verona-Torino autópályaszakasz lehajtójának fizetőkapujánál Battagliának, a csapatbusz söfőrjének meséli el az egyik portás, hogy mit hallott Scireáról. A sofőr azonnal szól Zoffnak és Morininek, ők ketten tudnak róla a buszon, hogy Gaetano Lengyelországba utazott. Először még nem hiszik el a hírt. Éjfél után 20 perccel viszont mindannyian megértik, hogy mi történt. A csapat megérkezik a Comunaléhoz, ahol újságírók sokasága várja a játékosokat. Zoff megkapja a megerősítést a tragédia bekövetkeztéről: kővé dermed. Morini klubigazgató úgy sír, mint egy gyermek. De Agostini nem találja a szavakat, negyedórán keresztül csak áll a sporttáskájával a kezében, és bámul maga elé. Sergio Brio rohan, hogy hazatelefonáljon a feleségének. A két szovjet, Zavarov és Aleinikov sem tudják kezelni a helyzetet: utóbbi nagyon jóban volt Scireával, amikor nyáron megérkezett Juventushoz, a világbajnok védő vette szárnyai alá. Amíg például a klub Kaliforniában készült az új idényre, addig Aleinikov és Scirea együtt edzett Torinóban. Zavarov csak ennyit mond: "Biztos, hogy igaz?" Sergio Brio el akar bújni a világ elől: "Kérem, hagyjanak most magamra...".

Az élet nem áll meg. Scirea halálának másnapján, 15 óra 30 perckor pokoli kínok és fájdalmak között a Juventus edzésre készül. A játékosokat újságírók kérdezgetik. A kapus, Scirea régi harcostársa, Tacconi ezt mondja: "Amikor meghallottam, nem hittem el, 20 percig meg sem tudtam mozdulni a döbbenettől. Szeretném újraélni azt a rengeteg nagyszerű sikert, ami a személyéhez köt. Istenem, hogy történhetett ez? Ha bajba kerültem, mindig ő volt az első, aki segített nekem, aki tanácsot adott. Egy egyszerű, szerény ember volt, óriási győzniakarással." Marocchi, aki épp akkor érkezett a Juventushoz, amikor Scirea már visszavonult: "Nem ismertem őt igazán közelről, de motiváló erő volt a pályafutása. Számomra mindig is ő volt a példakép. Úgy gondolom, hogy a nagy bajnokok emberileg is nagyok. Scirea és Zoff ebbe a kategóriába tartozik. Nagyon nehéz most úgy folytatni a munkát, mintha nem történt volna semmi." Aleinikov: "Úgy éreztem, mintha egész életében ismertem volna. Azonnal megértettük egymást. Vele kezdtem el a torinói pályafutásomat: amikor a többiek a távoli Kaliforniában voltak, Gaetanóval kettesben edzettünk (a képen Aleinikov nyakában Scirea látható 1989 nyarán - d.v.). Ő jelentette számomra az első olaszországi barátságot."

A legjobb barát, játékos- és munkatárs, Dino Zoff: "Nem tudom elhinni, nem tudom elfogadni, hogy nincs többé. 15 éve ismertük egymást. Azonnal barátokká váltunk. Egy rövid időtől eltekintve végig szobatársak voltunk mind a Juventusban, mind a válogatottban. A feleségének, Mariellának nehéz lesz. Nemrég vesztette el a szüleit, most pedig a férjét is. Pénteken együtt vacsoráztunk családostul, ahogy ez nálunk már szokás volt egy ideje. Hétfőn este is együtt kellett volna vacsoráznunk, vártam, hogy mit mond a következő kupaellenfélről. De soha nem tért vissza Lengyelországból..."

A játékosok tehát készültek, mert szerdán rangadó várt rájuk: a Fiorentina látogatott Torinóba. Halasztani nem lehetett. A Juventus a nehézségek ellenére - vagy talán éppen a nehézségek miatt - 3-1-re nyert. A mérkőzés előtt 10 (!) perces gyásszünetet tartottak.  


A Róma ultrái emlékeznek meg Scireáról a halálát követő egy héttel: "Scirea: egy ember, egy bajnok...Tisztelet neki!"

A Scirea-család drámája ezzel nem ér véget: Gaetano apja, Stefano Scirea, aki már egy ideje szívproblémákkal küzdött, nem tudja feldolgozni fia elvesztését: két nappal a lengyelországi tragédia után kórházba kerül, és pontosan egy héttel az egykori Juventus-játékos halála után ő is követi gyermekét. Ennél drámaibb forgatókönyv egyszerűen nem is létezhet.

A halálának 20. évfordulóján a fia, Riccardo többek közt ezt nyilatkozta apjáról a La Stampában: "Amikor visszavonult, akkor megkereste a Reggina, hogy ott kezdje el edzői karrierjét: de ő maradt, mert Zoffal együtt akart dolgozni. Érdekes dolog, hogy nagyon boldog volt, amikor befejezte a karrierjét, mert úgy tervezte, hogy a hétvégéket együtt tölthetjük, mert ezt korábban nem engedhette meg magának. Aztán a másodedzői poszt azt eredményezte, hogy többet utazott, mint előtte. De azt nem gondoltam volna, hogy pont emiatt a munka miatt veszítem el őt."

Legvégül pedig jöjjön egy videó, amelyet néhány hónapja vágtam össze és töltöttem fel a Youtube-ra. A Rai archívumában fellelhető összes, Juventus-mezben szerzett Scirea-gólt örökíti meg. Még annyi megjegyzés, hogy a klub szépen megemlékezik róla. Ezek az igazán fontos dolgok. Fontosabbak, minthogy ki fog játszani a Lazio ellen a védelem szélén.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lavecchiasignora.blog.hu/api/trackback/id/tr421339840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tcs19 2009.09.04. 08:23:28

Ezek nagyon komoly dolgok.

10 perces gyászszünet...

dino vercotti · http://bianconeri.blog.nepsport.hu/ 2009.09.04. 12:05:04

@tcs19: Bizony. Aztán ott a Scireáról elnevezett utca Torinóban. Egy helyen azt írták, hogy a valaha élt legjobb olasz ember volt.

Egyébként azt tartják róla, hogy soha nem veszítette el a labdát. Tehát előfordult, hogy lecselezték, hogy megelőzték, de elvenni tőle soha nem tudták a labdát. Ez persze nincs leellenőrizve.

_romanista 2009.09.14. 05:42:08

nagyon szép bejegyzés, köszönet érte & gratuláció.
felvettem az oldalt a kedvencek közé.

Calogero 2009.09.21. 10:36:23

csatlakozom _romanistához, grazie mille