A Juventus történelmének egyik legfontosabb és legnagyszerűbb győzelmét aratta 1994. december 4-én a Fiorentina ellen. Gianluca Vialli igazolta azt, hogy pályafutása csúcsára ért, a csapata pedig az utolsó 17 percben szerzett három góllal megfordította a rangadót. Nagyon, de nagyon hosszú délután volt ez Marcello Lippiék számára. A Juventus egy olyan pillanatban produkálta az addigi legjobb teljesítményét az idényben, amikor szinte a fél csapat hiányzott: Baggio, Conte, Di Livio és Fusi, sőt, az utolsó pillanatban kieső Kohler is. A hazaiak óriási lendülettel kezdtek. A 7. percben Porrini közeli fejesét védte Toldo, aztán Ravanelli gurítását tisztázta Marcio Santos a gólvonal elől. Lüktetett az iram. A 24. percben firenzei kontratámadás fejlődött ki: Baiano ugratta ki Batistutát, ő a kivetődő Peruzziba lőtte a labdát, amely a közben becsúszó Carrera háta mögött megállt – érkezett Baiano, és néhány lépésről az üres kapuba lőtt (0-1). A 35. percben megduplázódott a lilák előnye: Batistuta fejjel tálalt Carbone felé, aki megkerülte Orlandót, és a 16-oson belülre érve egy magasról lecsapódó lövéssel bevette Peruzzi kapuját (0-2). A Juventus számára minden elveszni látszott. Hiába támadott folyamatosan a csapat, nem tudta gólra váltani a lendületét, a középpályán pedig nem volt egyensúly: Sousa előretoltan játszott, míg Marocchi mögötte nem biztosította a védekezést. Nincs is annál rosszabb egy győzelemre játszó csapatban, mint amikor az összes középpályás támad. Ezzel persze leegyszerűsödött a Fiorentina helyzete, akik szabadabban szervezhették a támadójátékukat. Amikor pedig Vialli és társai a kapu közelébe jutottak, Toldo, valamint Malusci és Marcio Santos a legbonyolultabb helyzeteket is megoldották. Az első félidő végére óriási veszélybe került még az is, hogy egy pontot szerezzen a Juventus, de a játék képe, a hazaiak élettel teli produkciója azért hagyott némi reményt a fordulatra.

A második félidő első részét továbbra is az jellemezte, hogy a Juve a döntő helyzetekben rossz megoldást választott. Lippi cserélt: a helyét nem lelő Torricellit Tacchinardira cserélte, a zavarodott Marocchit pedig Jarni váltotta. Ezzel a változtatással a Juventus bal oldala megerősödött, megtalálta a rést az addig nagyon szervezett Fiorentina védelmén: Vialliák folyamatosan támadtak, záporoztak a lövések Toldo kapujára, egyszer a kapufát is eltalálták. Eközben Lippi a pálya széléről folyamatos utasításokkal látta el a játékosait, akik ekkor már gyakorlatilag egykapuztak. Ranieri a 71. percben gondolta úgy, hogy jót tenne már egy csere. Lehozta Baianót, és beküldte a középpályás Amarinit. Ez a talán túl óvatos lépés csak még inkább a kapujához szögezte a Fiorentinát. A támadójátékuk megszűnt, az elöl egyedül árválkodó Batistutát Carrera és Porrini eltüntette, míg Ferrara szintén bekapcsolódott a támadásokba: a vendégek 16-osán belül szinte kezdett kikopni a fű. A Juventus mindig eljutott a kapuig, már csak Toldo tartotta a lelket a vendégekben, egészen elképesztő védésekkel. A 73. percben bekövetkezett az, amit már nagyon a levegőben lógott: gól szerzett a Juventus. Ravanelli adott be balról, Vialli pedig a rövid oldalon érkezve a kapu bal sarkába fejelt (1-2). Ez volt Gianluca Vialli 100. bajnoki gólja. De nem maradt idő ünnepelni, menni kellett előre. Ravanelli kapufát fejel, aztán visszagyömöszölik a 16-oson belülre a labdát: Vialli megszerzi, kapura fordul, lő – a Juventus pedig kiegyenlít (2-2). Még mindig nincs vége: a játékosok nem járnak örömtáncot, hanem inkább egymást bíztatva indulnak a saját térfelükre, hogy folytatódhasson a meccs. A firenzeiek pedig szívesen aláírnák a döntetlent, mert ők is tudják: megrogytak, összeroppantak. Továbbra is bunkerfocit játszanak, de a 87. percben ez sem segít rajtuk: Orlando ível a védők közül kilépő Del Pieróhoz, aki a levegőből, egyből jobbal a tehetetlen Toldo felett a kapuba külsőzi. 3-2! A fiatal tehetség a mennybe repíti a Juventust. Lippiék ezzel kesztyűt dobnak a Parma elé, és egy rendkívül izgalmasnak tűnő párharcra hívják ki őket. A firenzeiek számára a kitűzött célokat semmivel sem tette távolibbá ez a vereség. Egy óráig abban a reményben éltek, hogy le tudják győzni a Juventust – de aztán bele kellett törődniük, hogy ez ellen a Juve ellen nem nyerhetnek.

Egy újabb dupla került Luca Vialli neve mellé: a hétközi, Róma elleni 3-0-ás kupasiker alkalmával is két gólt lőtt, ezúttal is: “Ez a nap tele volt veszélyekkel a számunkra, ezért is vagyok határtalanul boldog a győzelmünk miatt, egyúttal rendkívüli módon el is fáradtam. Igen, kimondhatjuk: ez volt a legjobb meccsem, amióta a Juventusban focizom. Nagyon jól alakulnak most a dolgaim. Most szeretnék hazamenni pihenni: teljesen lerongyolt a meccs, fizikailag és pszichésen is. A győzelmünk titka? A önmagunkban való végtelen hit, amely még a kétgólos hátrányban is megmutatkozott. Egy igazi csapat vagyunk, bátran és határozottan törünk a siker felé. Nem szabad, hogy fejünkbe szálljon a dicsőség, hiszen az a célunk, hogy - lehetőleg minél hamarabb – mi legyünk a tabella első helyén.” A rangadó megvan, a vesztett pontokat tekintve a csapat már megelőzi a Parmát, a kupatovábbjutás szinte biztos: immár nem szabad titkolni, hogy a Juventus a bajnoki címre tör. “Számunkra már nem tabu a scudetto, ez a mai pedig egy hatalmas lépés előre, hiszen egy közvetlen riválisunkat győztük le. Az első félidő lefújása után két lehetőségünk maradt: vagy megpróbálunk minél kevésbé elrontani a meccsünket, és visszafogjuk magunkat, vagy megyünk tovább előre, felvállalva a rizikót. Az öltözőben Lippi azt kérte tőlünk, hogy folytassuk azt, amit elkezdtünk, de jobban figyeljünk oda a befejezéseknél. Így is történt. Végig hittünk a sikerben, enélkül Del Piero nem lőhette volna be azt a bizonyos harmadik gólt. Ha az ember nem bízik a képességeiben, akkor nem tud ilyen gólt lőni. Lippinek hálával tartozom Ez a legjobb időszakom, amióta Torinóba igazoltam. Mindig is a megfelelő hozzáállással fociztam, de most a gólok is jönnek. A gól pedig egy támadó számára a hab a tortán. Főleg, ha rendszeresen betalál. Hogy milyen a mostani Juve? Más játékot játszik, mint a korábbi években. Minden edző eldöntheti, hogy milyen típusú focistákkal, vagy konkrétan milyen személyekkel szeret dolgozni. Lippi pedig bízik bennem. A közönség? Még 0-2-nél is hajtottak előre bennünket, egészen a végéig kitartottak. Nagyon korrektek és sportszerűek a szurkolóink. Elismerés nekik! Vesztes állásnál könnyen elveszíti az ember a fejét, de az intelligencia segít abban, hogy átvészelhesse a nehezebb időszakot.”