1994. szeptember 25., Serie A, 4. forduló:
JUVENTUS – SAMPDORIA 1-0 (1-0)
Torinó, 52 ezer néző (16013 fizető néző, 35286 bérletes). Vezette: Amendolia (Messina) 7.
Juventus: Peruzzi 6.5 – Ferrara 6, Orlando 5 - Torricelli 6.5, Kohler 6, Tacchinardi 6 (77' Porrini 0) - Di Livio 7, Conte 6.5 - Vialli 6, Del Piero 6.5, Ravanelli 5.5 (72' Marocchi 0). Edző: Lippi. Kispad: Rampulla, Carrera, Jarni.
Sampdoria: Zenga 6 - Mannini 6, Ferri 6.5 - Platt 5.5, Vierchowod 6.5, Mihajlovic 5.5- Lombardo 6.6, Jugovic 5.5(79' Salsano 0), Melli 6, Maspero 5 (72' Serena 0), Evani 6.5. Edző: Eriksson. Kispad: Nuciari, Sacchetti, Ivernizzi.
Gól: Di Livio a 43. percben.
Sárga lap: Kohler és Vialli.
Szögletarány: 4-10.
Kapuralövés: 2-2.
Kaput elkerülő lövés: 5-4.
Elkövetett szabálytalanságok: 19-15.
Lesek aránya: 1-1.
Doppingvizsgálat: Del Piero és Rampulla, illetve Mannini és Ferri.
„A Juventus a fiatal zsenije segítségével legyőzte a Sampdoriát” – szólt a „La Gazzetta dello Sport” szalagcíme 1994. szeptember 26-án a 7. oldalon. Az újság megfogalmazása szerint a hazaiak viszonylag simán nyertek, bár a 14. percben már 2-0-ra vezethetett volna a Samp, ha belövik helyzeteiket – de nem lőtték be. Igazából csak addig volt kérdéses a hazai siker, amíg Del Piero meg nem találta a ritmust: erre a 43. percben került sor, és rögtön meg is szerezte a vezetést a Juventus. Del Piero megkavarta a Sampdoria védelmének jobb oldalát, beadását a hosszú sarokra érkező Di Livio két lépésről fejelte a kapuba. Ez volt az aprótermetű focista első gólja pályafutása során a Serie A-ban. A mérkőzést követően Marcello Lippi nagyon elégedett volt: „A játék minden elemében ellenfelünk fölé nőttünk. Ha pedig visszatérnek a sérültek, minden sokkal könnyebb lesz.” Aznap Cremonában 1-0-ra kikapott a Milan. Lippi véleménye erről: „Úgy tűnik, hogy a milánóiak győzelmi monopóliuma véget ért, sok csapat van, amely hétről-hétre bizonyítja az erejét, elsősorban a Roma. Többen is ülnek asztalnál, akik a scudetto tortáját szeretnék megenni. De ez a vereség nem azt jelenti, hogy végül nem a Milan lesz az az egy, aki ezt megteheti.” A győztes gólt Di Livio szerezte, aki ritkán talál be: „Olyan boldog vagyok, mint egy kisgyerek, használják ki az alkalmat, mert ki tudja, mikor lesz megint ilyen” – mondta nevetve az újságíróknak. „Nagyon elégedett vagyok, hiszen egy nehéz meccset eldöntő találatot szereztem. Del Piero remek labdát kanyarított középre, megérdemli a dicséretet. Amikor láttam, hogy megrezdült a háló, óriási örömet éreztem, csak futottam, eltűnt minden fáradságom, még a közönség hangját sem hallottam.” – nyilatkozta Di Livio, aki gólját az akkor már nagybeteg Andrea Fortunatónak ajánlotta (Andrea bő fél év múlva, 1995 áprilisában hunyt el). „Átlagosan három gólt szerzek egy évben, de tavaly nem sikerült betalálnom, és az idei év is hasonlóan indult. Talán azért van ez, mert sokat dolgozom a mezőnyben, a kapu elé érkezve pedig már elfogy erőm. Jó játékosnak tartom magam, persze nem világklasszisnak, 28 évesen egy gól boldogságot okoz, de nem tesz fenoménná, csak jelzi, hogy én is a Juventus játékosa vagyok.” Vialli fáradtan állt az újságírók elé, a támadó rengeteget dolgozott: „Megérte az áldozatot ez a siker. Egy ilyen erős középpályával megáldott csapatnak, mint a Sampnak, pont középen kell kihúzni a méregfogát. Sok győzelem azon múlik, hogy ki használja ki az első lehetőségét: a Sampdoria kihagyott néhányat, mi pedig az elsőt értékesítettük. A döntetlen igazságosabb lett volna, de egyetlen epizód eldöntötte a meccset.” Umberto Agnelli, a Juventus tiszteletbeli elnöke a lefújás előtt elhagyta a Delle Alpit, de nem azért, mert elégedetlen volt: „Egy olyan első félidőt produkáltunk, amely kifejezetten tetszett nekem és a közönségnek is, a második félidőben már óvatosabb volt a csapat. Vialli jól kezdett, aztán elfáradt. Del Piero bebizonyította, hogy tökéletes játékos. Hogy a Milan kikapott? Előfordult már korábban is, de aztán összekapták magukat. A Milan már nem ugyanaz, ami az előző idényben volt, de a Juventus is változott. A milánóiak ott lesznek a bajnoki címért folytatott harcban, de mi is ott leszünk.” A klub elnöke, Bettega is megszólalt, és a szurkolókat védte: „Valaki gúnyos megjegyzést tett a drukkereinkre. A mi szurkolóink azonban csodálatosak. A Milan kikapott? Nem érdekel…”
Térjünk át a vendégekre! Az addig még veretlen (2 győzelem, 1 döntetlen) Sampdoria középpályájának motorját, Jugovicsot edzője, Eriksson lecserélte, az újságíróknak ez szolgáltatta az egyik leghálásabb témát:„Hogy mi motiválta a lehozatalomat? Nem tudhatom, talán rosszul játszottam. Túl sokat beszélünk az én szerepemről. Hogy ideges lennék? Nem, nem vagyok az. Bár nem értek egyet a Mister döntésével, de általában neki van igaza. Nem lőttünk sokat kapura, mert nagyon hátravontan fociztam” – mondta a szerb középpályás, némi indulattal. Eriksson a következőképpen reagált: „Igazán nem tudja, hogy miért cseréltem le? Csak annyit tudok mondani, hogy továbbra is a Sampdoria egyik fontos játékosa, de negyedórával a vége előtt lépnem kellett valamit, különben még rosszabb lett volna. Elgondolkodató, hogy ilyen magas labdabirtoklási arány mellett is eredménytelenek voltunk. Vierchowod-ot a végén már a középpályára rendeltem fel, mert vészhelyzet alakult ki. A Milan veresége nem az én problémám, hanem Capellóé. Az elmúlt két fordulóban jól játszottunk, mégis csak 1 pontot szereztünk (Sampdoria-Foggia 1-1). Ez aggasztó…Túlságosan előzékenyek voltunk a Di Livio gólját megelőzőt akciónál.” Ha Jugovics nem volt vidám, akkor ez elmondható Mihajlovicsról is: „Sajnos sok a hiányzónk, ez komoly szerepet játszott a vereségben. Ha egy olyan csapat ellen, mint a Juve, vagy mint a Milan gólt kapsz, akkor nehéz visszakapaszkodnod, különösen, ha két olyan játékos nincs a pályán, mint Bertarelli és Mancini.” A Sampdoria problémái a befejezés után folytatódtak, mivel a doppingvizsgálatra kisorsolt Mannini csak háromórás erőfeszítést követően tudott mintát produkálni.
A mérkőzés lefújása után a La Gazzetta dello Sport szerkesztősége az olvasók telefonjait és faxait fogadta. Az első betelefonáló a cataniai Filippo Cannizaro volt: „Del Pieróval a Juventus sokra viheti. Lippi egy remek edző és ezt bizonyítja is. Baggio, Sousa és Deschamps hiányában is össze tudott állítani egy erős csapatot. Amikor visszatérnek a hiányzók, mindenki retteghet a Juventustól.” Antonio Tuminiello New Yorkból telefonált: „Del Pierónak akkor is játszania kell, amikor Baggio visszatér. Lippi helyében Viallit kihagytam volna.” Michele Restaino (Potenza) különösen Marcello Lippit dícsérte: „Elismerés Del Pierónak, de még inkább Lippinek. Az edzőnk egy nagyon komoly ember, remek taktikai érzékkel. Soha nem panaszkodik a hiányzók miatt. Egyszóval: a Juventus ismét nagycsapat.” Egy újabb telefon Cataniából, ezúttal Franco Brancotelli a hívó: „A Juventus helyében elfeledném Viallit, már öreg, menjen vissza a Sampdoriába és jöjjön helyette Melli. Sacchi figyelmébe ajánlom Del Pierót és Tacchinardit, meghívhatná őket a válogatottba.” Andrea Carboni és Nicola Suffiato Róma mellől tárcsázott: „A Juventus fantasztikus, meg fogja nyerni a bajnokságot, mert legyűrte a legnagyobb riválisát, a Sampdoriát. Gratulálok Del Pierónak, megérdemli a megkülönböztetett figyelmet.”Egyedüli kritika Londonból érte a Juventust, ahonnan Peter Aspeden küldött egy faxot a meccs után: „Épp most láttam a Juventus-Sampdoria mérkőzést egy angol csatornán, és nagyon csalódott vagyok. A Juventus nem csupán unalmas focit játszik, de technikailag sem túl erős. Én mindig szerettem az olasz labdarúgást, de most rossz állapotban van. A „calcio” nagyon különbözik attól a játéktól, amelyet Angliában művelnek.“
