Az Öreg Hölgy

Taktikáról egy szót sem. Itt csak értelmes dolgokról beszélünk.

Friss topikok

  • madbalee: Köszönjük Dino és követünk ott os! (1 Milan szurker) (2010.11.21. 10:33) Záróra
  • Claudio Marchisio: sajnos továbbra is szópóág van a palermo ellen, meg úgy egyáltalán... és mindjárt derby, ajaj (2010.09.24. 10:22) 1960.01.31.: Juventus-Palermo 2-1
  • dino vercotti: További türelmet kérek az érdeklődőktől, még mindig csúszásban van a dolog. (2010.09.19. 11:45) Emlékezni kell
  • Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa: Jó visszatekinteni egy-egy jelentősebb játékosra és minél távolabb van időben, annál érdekesebb. S... (2010.08.10. 10:01) Elfeledett játékosok: Umberto Caligaris
  • Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa: Nagyon örülök hogy folytattad, élvezet volt olvasni! (2010.08.10. 10:00) Gianluca Pessotto: "A legfontosabb mérkőzés" - 2. fejezet

Az olasz testvérblogom

2009.07.27. 08:00 dino vercotti

Utoljára a Calciopoliról

Címkék: ferrari rossi montezemolo calciopoli gigli guido cobolli elkann deschamps

Két, korábbi blogbejegyzésem folytatásaként - és egyben a Calciopoli-sorozat befejezéseként - íme a történet harmadik része.

Immár 2006 májusában járunk. A Juventus a pályán megnyeri a 29. bajnoki címét, miközben az újságok kirobbantják a balhét. A Juventus, a Milan, a Lazio, a Fiorentina és néhány kisebb csapat kerül célkeresztbe, a bíróküldés manipulálása, illetve a játékos-adásvételek tisztességtelen befolyásolása miatt. A bíróság szinte első olvasatra elfogadja a római rendőröktől kapott bizonyítékokat, a vádak nagyon kemények. Aztán később finomítanak, miután alaposabban áttanulmányozzák az iratokat: rájönnek, hogy az azokban foglaltak - e vádak tekintetében - bizonyítéknak nem elegendőek. Kellene még valami, ezért újabb lehallgatásokat eszközölnek, de ezek sem hoznak megnyugtató eredményt. Aztán megszületik a teória Moggi külföldi mobilelőfizetéseiről, amelyekkel kezdeményezte a komprommitáló telefonhívásokat. 

De még térjünk vissza a bajnokság végéhez. John Elkann ezt mondja: "Szégyenteljes dolgok történtek, de mi kiállunk a csapat és az edző mellett. Újrakezdjük, immár fiatalokkal." Moggi, érezvén, hogy bizonyos körök nem szeretnék tovább a Juvénál látni, e mondatot követően távozott a klubtól. Aztán megtette ugyanezt Giraudo és az egész igazgatóság. Az újságok pedig össztüzet zúdítottak a Juventusra, és ez is érdekes: különösen az Rcs lapcsalád (amelybe a "La Gazzetta dello Sport" és a "Corriere della Sera" is tartozik), illetve a "La Stampa" volt aktív. És hogy mi ebben a furcsaság? Például az, hogy az Rcs-ben az Agnellik részvényekkel, míg a La Stampában közvetlen tulajdonrésszel rendelkeznek!   

A média igyekezete lehengerlő volt, sőt, a média maga meghozta a ítéletet is: a Juventus bűnös. Tette mindezt úgy, hogy a telefonbeszélgetések alapján még a legminimálisabb bizonyítékok sem álltak rendelkezésre a vád alátámasztására. A lehallgatásokból csak az derül ki, hogy a labdarúgás világa nem működik túl egészségesen, hogy mindenki próbálja az érdekeit érvényesíteni - nem kevés hencegéssel. Ezek a lehallgatások csak azt bizonyítják, hogy az Olasz Labdarúgó Szövetség, a klubvezetők és a játékvezetők között kapcsolat áll fenn, és ez természetesen nem üdvözítő - de ebben még semmi illegális nincs. Az idő mindenesetre szorított, a világbajnokság is lassan elkezdődött, lépni kellett hát.

A FIGC, azaz a Labdarúgó Szövetség Guido Rossit jelölte ki a vizsgálatok levezénylésére. Rossi nem igazán volt ismert addig, annyit lehetett róla tudni, hogy a 90-es években az Internazionale felügyelőbizottsági tagjaként is dolgozott, valamint, hogy óriási Inter-drukker. Maga mellé vette Paolo Nicolettit, a Moratti-család jobbkezét, a háromfokú jogorvoslati rendszert kétfokúvá redukálta, a szövetség fellebbviteli fórumának fejévé pedig régi barátját, Cesare Rupertót tette meg. Az ukáz az volt, hogy kőkemény büntetéseket kell kiosztani. A másodfok persze jelentősen enyhített az elsőfokú döntésen, kivéve a Juventus esetét, ott a főbüntetés nem változott.  

Ne rohanjunk előre: a botrány már hetek óta tartott, a mértékadó újságok folyamatosan erről írtak. Ez szinte elfedte azt a szégyenteljes alkut, amelyre 2006. május 25-én került sor: az évekkel korábban kirobbant útlevélbotrányban ekkor született végső döntés. A bíróság az érintett Alvero Recobát (az Inter egyik akkori játékosát) és Gabriele Orialit (a klub technikai vezetőjét) 6-6 hónapos szabadságvesztéssel kívánta sújtani. Orialiék azonban azt kérték a bíróságtól, hogy inkább pénzbüntetés legyen az ügy vége, cserében ők elismerik a felelősségüket. Így is lett. A Juventus egyáltalán nem kommentálta ezt a döntést. Közben a torinói vezetők állítólag azt a fülest kapták, hogy a Juventust ugyan meg fogják büntetni, de maradhat majd a Serie A-ban. Elnézve Rossiék későbbi tevékenységét, naivitás volt hinni ezekben a szavakban.  

Az igazgatóság lemondása után, ideiglenes jelleggel, az IFIL által delegált Carlo Sant'Albano vette át a klub adminisztrációjának vezetését, a Calciopoli-ügyben pedig Cesare Zacconét jelölték ki a Juventus védőügyvédjének. Ekkor már látszott, hogy a Juve helyzete reménytelen. A többmilliónyi ellendrukker dörzsölhette a tenyerét, egy álmuk lassan beteljesedett: utálatuk tárgya a Serie B felé tartott. Sokéves, frusztrációval teli várakozást követően, néhány hét alatt a padlóra küldhetik a torinóiakat. A színfalak mögött állítólag született egy újabb megállapodás, ezúttal már Grande Stevens (a Juventus elnöke) és Guido Rossi között: a Juventus hajlandó elfogadni a másodosztályt, feltéve, hogy a többi érintett klubot is lesorolják. Ezt a szóbeszédet erősíti az tény is, hogy a Juventus még az ítéletek előtt elkezdte kiárusítani a legjobb játékosainak egy részét. Rossi ezek szerint ebbe belement - vagy csak úgy tett. Mert - mint később látni fogjuk - a dolgok nem a terveknek megfelelően alakultak.

Június végén összeült a Juventus vezetősége, elnöknek Giovanni Cobolli Giglit választották. Kétségtelenül a klub történelmének legkeményebb napjaiban került az elnöki székbe. Az immár az ő elnöksége alatt lefolytatott eljárás egy igazságtalan, a felek egyenlőségét semmibevevő tárgyalás volt, kezdve azzal, hogy a megvádoltak nem gyakorolhatták megfelelően a védekezéshez való jogaikat. Guido Rossiék a nápolyi államügyészség útján (a nyomozás érdekében) titkosított iratokhoz jutottak hozzá, erősítve ezzel a saját pozíciójukat. Az iratok ügyészségről történő kihordásáról senki sem számolt be. A vád képviselője súlyos büntetéseket kért, különösen a Juventusra: a harmadosztályba akarta őket minősíteni. A Juventus ügyvédje ekkor azt kérte, hogy a Juventus a másodosztályba sorolják, és kapjon pontlevonást. A drukkereket megdöbbentette a jogi képviselő indítványa, de ők nem tudhattak a Grande Stevens-Rossi paktumról.

A másnapi újságok szerint Zaccone ezen indítványa egyenlőnek minősült a Juventus beismerő vallomásával. Eközben Berlinben az olasz labdarúgó-válogatott a franciákat legyőzte, és megnyerte a focivébét: a döntőbeli két válogatottban 8 Juve-játékos lépett pályára, további 5 exjuvés pedig vagy játszott, vagy a cserepadon ült. Az olasz szövetségi kapitány az a Marcello Lippi volt, akinek edzői stábjában 3 olyan szakember kapott helyet, akivel a Juventusban korábban már együtt dolgozott. Összesen tehát 17 (!) főről beszélünk.  

A Moggi-féle Juventus így vette ki a részét az olaszok világbajnoki címéből. Ezt a Moggi-féle Juventust Cobolli Gigliék - az újrakezdésről beszélő John Elkann nyilatkozatának megfelelően - elkezdték kiárusítani: nyolc remek labdarúgótól vált meg a klub, közvetlen riválisát, az Intert két játékossal, Vieirával és Ibrahimoviccsal erősítette. Eközben megszületett a másodfokú ítélet is, amely a Fiorentina, a Lazio és a Milan számára is engedélyezte a Serie A-ban való részvételt, a Juventust viszont a másodosztályban hagyta. Óriási meglepetésre a Milan még azt az esélyt is megkapta, hogy elinduljon a Bajnokok Ligájában.

A Juventus végül kilencpontos hátrányból kezdhette meg az új szezont, de Elkannék becsapottnak érezték magukat. A vezetőség nem erre számított, hanem egy olyan megoldásra, amely a többi érintett csapatot is hasonlóan bünteti. Ráadásul az Inter megkapta a 2005-2006-os idény bajnoki címét, holott eredetileg szó sem volt arról, hogy azt egyáltalán odaadják valakinek - de mégis odaadták. Méghozzá egy olyan csapatnak, amelyet a Juventus a pályán 15 ponttal megelőzött. A klubnál úgy döntöttek, hogy a TAR-hoz (tartományi bírósághoz) fordulnak, mert nem érezték jogszerűnek az eljárást. Rómában, a Lazio tartománybeli bíróság székhelyén úgy látták, hogy a Juventus a végsőkig el kíván menni. Amelynek komoly kockázatai voltak, például a bajnokságot nem lehetett volna megrendezni. Az olasz kormány is közbelépett: kérlelte a Ferrari elnökét, Montezemolót, hogy győzze meg a Juventus vezetőit a további jogi lépések szükségtelenségéről. Montezemolo meggyőzhető volt, már csak neki kellett meggyőznie a Juventust.

Augusztus végét írtuk, amikor Montezemolo, John Elkann és Gabetti találkozott egymással. Elkannt lebeszélik arról, hogy a Juventus a bíróságra menjen. Ő maga így nyilatkozik: "A felelős döntés az a részünkről, ha lenyeljük ezt a keserű pirulát." A klub pedig 2006. augusztus 31-én bejelentette, hogy nem fordul a TAR-hoz. A játékosokban és Didier Deschamps edzőben egy világ omlik össze. A Torinóban maradó focistáknak és a klub mellett kitartó szurkolóknak immár végleg bele kell törődniük abba, hogy a Serie B-ben töltik a következő idényt.

Vége.

(a cikkek alapját a www.magazinebianconero.com oldalon 2009. július 19-én, július 22-én és július 24-én megjelent írások képezték) 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lavecchiasignora.blog.hu/api/trackback/id/tr501267373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

divatdrukker 2009.11.07. 07:40:39

Milyen érdekes: Vieri elmondja, hogy az egész Calciopoli Moratti műve volt, mire hirtelen több év után az egyik tanúnak eszébe jut, hogy a 2004-05-ös bajnokságban manipulálták a bíróküldést a Milan-Juve meccs előtt. Gondolom, véletlen az egybeesés.
süti beállítások módosítása